Odamenjek hozzá?

Megtetszett valaki, és egyszer rám mosolygott. Aztán sokáig kerestem vele a szemkontaktust, de hamar elkapta a fejét mindig. Ma jártam azon a helyen utoljára más okból kifolyólag. Arra gondoltam, hogy beszélek vele, hogy megismerhessem, és esetleg megadom neki a számom. Csak volt egy kis gond. Hiába figyeltem, egyszer se nézett rám. Úgy viselkedett, mintha ott sem lennék. Vártam egy kicsit, hátha észrevesz, és akkor odamehetek hozzá nő létemre, de nem tette. Gondoltam, ez nem jó jel, ezért inkább nem mentem oda hozzá. Egyébként sem akartam zavarni, és attól tartottam, hogy elijeszteném a nyomulásommal. Úgy mentem el a helyről, hogy nem beszéltünk és a nevét se tudom. Szerintetek jól tettem, hogy nem mentem oda hozzá így, ha nem is vette fel velem a szemkontaktust? Visszamenjek egyszer, és beszéljek vele mégis? Az egómat letudom küzdeni, ezzel nem is lenne gond. Csak vártam tőle valami bíztató mosolyt, vagy valamit, amivel azt jelzi, hogy odamehetek hozzá beszélgetni. De nem tette.