Munkahelyi stressz kezelése-tanácsok, tippek, trükkök gyakorlottabbaktól?

https://www.youtube.com/watch?v=B5Deno4mqpA

vagy hagy ott...

A munkahelyi stressz soklépcsős dolog. Elsősorban az OKOKAT kell górcső alá venni, mert pusztán a kezelés csak tüneti. Ha megváltozott a munkahelyi környezet, hangulat, annak oka van. Ez ritkán az új dolgozók miatt, mert ha jön egy bunkó, a többi úgyis kiutálja. Sokkal inkább felülről szokott megjönni a büdös, főleg, ah érkezik egy újseprűjólseper című karrierista s..ggfej.

Én mindenkinek azt szoktam tanácsolni, ha nem érzi jól magát tartósan egy munkahelyen, igenis, mondjon fel! De! Ne hirtelen felindulásból, a semmire, ezt kevesen tehetik meg, mint leveledben írod, te sem vagy ebben a helyzetben, de hosszabb távon ez nem biztos, hoyg így van. Keresni kell új, jobb álláslehetőséget, permanensen és szorgalmasan. Már ez önmagában is egy stresszkezelés, javítja a hangulatot, mert megcsillantja a reményt, a munkakeresés közben az ember folyton motivációs leveleket és önéletrajzokat ír, és ez olyan, mint az egyszeri székely bácsi, aki felhívja az ingatlanügynököt, hogy uram, nem is akarom eladnia házamat. elolvastam, amit az újságban írni tetszett róla, és úgy megtetszett, hogy inkább el se adom! Azaz: javítja az önképet. Persze, vigyázni kell, mert érzékenyebb lelkű embert a 6-8 visszautasítás esetleg deprimálja ("itt fogok megrohadni, nem kellek senkinek"), de lehet közben tanulni (pl. nyelvet), ami önmagában szórakoztat, és javítja esélyeinket a munkaerőpiacon.

Általában 6-8 hónap alatt lehet állást találni, ami igen gáz munkanélküliként, de biztos állásban annyira nem.

Ha nem járható az út, marad két dolog. A munkahelyen kívüli életre koncentrálás...és a humor.

Közismert, mikor a százados behívja a vadállat őrmestert, és megparancsolja neki, hogy ezentúl legyen ekdves a bakákhoz. Az bemegy, és elkezdi őket rózsabimbónak és aranyoskámnak szólítani, majd délután jelentkezik a parancsnoknál, hogy főnök, bevált, amit mondott. Az emebrek eddig is féltek tőlem, de most már rettegnek! Aki a bunkó és agresszív kollegákkal viccelődik, azt nem fogják tudni komolyan venni. Ezt főnökkel is lehet csinálni, hátha kirúg, de elárulom, nem fog. Tudom, mondani könnyű, de annak, aki nem született bohóc, mint én, krumpliorral a s..ggén, nem feltétlenül könnyű megvalósítani azt, hogy röhögjön azon, amin sírni kéne, de igenis, meg lehet csinálni. És ragályos.

Ha ez sem vezet célra, akkor marad a harmadik, amit említettem: a szigorú szeparáció a magánélet és a munka között. Sokat segít, ha munka közben az otthoni teendőkön agyal az emebr, lelkileg addig sincs bent. Még többet, ha biciklivel jár dolgozni (ha teheti), mert akkor éles váltással hagyja el a helyet (át lehet öltözni..). Térj vissza gyermeki önmagadhoz, mikor midnig azon agyaltál, mikor csengetnek már ki. Kicsengettek, kész, iskola felejtős, sose volt, másnap reggelig. Addig szabad vagy. Hatalmas műszaki határzárat kell húzni fejben a dilisek és a saját életem közzé.

Csodaszer pedig, sajnos nincs, mert a munkahelyen sosem a munka a stresszforrás. Az öröm. A főnök, esetenként a kollega. De ahogy én szoktam mondani főnökömnek, hogy a főnök nélkül sosem érezhetnénk azt a nyugalmat és hatékonyságnövelő tényezőt, amelyet távolléte okoz!

Mikor bejön, dúdold neki csendben:

mióta elvágták..odalent a köldököm...mióta elvágták...imádom a főnököm....