Nem akarom az életem irodában tölteni, de szakmám ehhez köt. Mi tegyek?

Ha nem érzed jól magad a munkád mellett, akkor váltani kell.

Ha nem egyedül tartod el a családod, akkor azért nem olyan törés egy alacsonyabb fizetés. Két fizuból meg már meg lehet élni. Lehet, hogy pár luxuscikkről le kell mondani, de tudod: valamit valamiért.

Hogy mi más lenne, amibe belekezdhetnél? Egyrészt az informatikai szférán belül is vannak még lehetőségek. Bár ott is ugyanúgy bent dolgoznál, de azért pl. egy rendszergazda sokkal "mozgékonyabb" munkát végez, mint egy programozó.

Vagy pedig belevágsz valami újba, nulláról kezdve. Nem te lennél az egyedüli.

Ez pedig nem más, mint kifogáskeresés.

Olyan munkát, ami 100%-ig mindenben megfelel, nem fogsz találni. Mindenben lehet hátulütőket keresni. A kérdés az, hogy te ezeket akarod keresni, vagy az előnyöket/pozitívumokat?

Sorolod a mondvacsinált kifogásokat, akárki akármit mond, mindenben azt keresed, hogy hol tudnál belekötni.

Alkalmazottként nem jó, mert nem csinálhatsz, amit akarsz. Vállalkozóként nem jó, mert (kifogások, kifogások, kifogások). Ez nem jó, mert itt másnak dolgozol, az nem jó, mert egyszerűen dolgozni kell, amaz meg azért nem, mert úgy meg nem keresed degeszre magad.

Rózsakertész sem szeretnél lenni, mert akkor meg jönne megint a kifogás, hogy alig keresel, meg eladod másnak a munkádat, meg stb.

Olyan munkát, ahol nem állsz alkalmazásban, de nem is vagy vállalkozó, semmit nem kell tenned, nem kell időt áldoznod a munkára, és mégis degeszre keresed magad, nem fogsz találni.

De most akkor döntsd el, hogy mit akarsz: hisztizni, vagy változtatni? Semmi baj nincs azzal, ha te csak időnként hisztizni akarsz egy jót, csak akkor ne állítsd be magad úgy, mint aki fú, de nagyon szeretne már valami változást.

Ha pedig változtatni szeretnél, akkor tegyél érte. Mérlegeld, hogy mi a fontos neked, és dönts az alapján! De ha döntöttél, akkor pedig tenned kell érte.

A hozzáálláson sem ártana változtatni. Azt, ha valakinek az alkalmazásában állsz, nem rabszolgaságnak hívják, hanem munkaerőpiacnak. Te bedobod a szaktudásodat, amiért a munkáltatód pedig ad cserébe pénzt. Nincs ebben semmi megalázó vagy lealacsonyító. Klasszikus adás-vétel, csak itt a te terméked a tudásod és szakértelmed.

Az idődet meg muszáj rááldoznod. Drága az időd? Mindenkinek az. Ezért kapsz érte fizetést. Minden gazdasági rendszer így működik: te adsz valamit, és cserébe kapsz is valamit.

Sok dolog van, amiből egész jól meg lehet élni, de egy dolog mindegyikben közös: áldozni kell rá. Hangzatosan bedobtad a rózsakertészt és a papagájtenyésztőt, holott ott sem lenne másként. Senki nem fog úgy felvenni dísznövénykertésznek, hogy "nesze, itt van ez a kertészet, nekem már nem kell, csinálj vele, amit akarsz". Ott ugyanúgy dolgoznod kéne, fix munkaidőben, és elárulom: nem lenne túl változatos a meló, hacsak nem szereted fanatikusan a növényeket. Vagy vállalkoznál, amihez tudjuk, hogy nincs sok kedved.

A "nem férfias informatikát tanítani" meg egyszerűen mondvacsinált érv. Persze, jól kell csinálni... és nyilván vannak elméleti, és vannak gyakorlati órák, de ha szerinted egy egyetemi programozás gyakorlat túl elméleti, akkor valamit nagyon rosszul csináltál.

Igazából az egyedüli, ami itt nem férfias, az ez a kislányos hiszti. Hogy keresed a kifogásokat, de tenni már érte nem vagy hajlandó.