Velem van a baj és örüljek hogy egyáltalán van munkám?

"Ideges vagyok és meggyötört, persze kell a munka de nem minden áron. "

Na látod, itt a kulcs. Keress mást sürgősen. Ez jelenleg tényleg csak arra jó, hogy átmenetileg zsebpénzed legyen, mert napi 2 óra bejelentett munkából még nyugdíjad se nagyon gyűlik.

Nem kell 23 évesen tönkremenni egy ilyen sz..r munkahelyen.

kezdj el keresni újat,akár este is, küldjed az önéletrajzaidat széjjel. ha lesz új meló otthagyod őket. ennyi

én fel is jelenteném őket amikor már nem dolgozok ott, hogy nem jelentik be rendesen a dolgozókat alapvető jogokat nem biztosítják. lehet névtelenül is bejelentést tenni

"örüljek hogy egyáltalán van munkám"

Ezzel a mondással sok mindent próbálnak lenyomni az ember torkán. A romlott dolgok pedig mégiscsak feljönnek, természetes úton kilöki a szervezet, lásd a kérdésben.

Én is azt mondom, mint a többiek: ha a megélhetésed függ tőle, maradj, de azonnal kezdj el másik munkát keresni!

Ha nem függ, akkor én a lehető leghamarabb felmondanék.

Veled van baj (és velük is).

Viszonylag fiatal vagy, lehet, nem tanítottak meg rá, hogy kell kiállni magadért, így szépen behajtottad a fejed az igába, de olyan mértékig, hogy totálisan kihasználnak. Majdnem minden munkáltató próbálkozik ezzel és ha sikerül akkor teljesen alárendeltté válik aki enged.

Még nagyobb "hiba" (nem hiba, ha tanulsz belőle), hogy egy olyan munkáltatónak engedted hogy a fejedre nőjön aki nagyobb kényszerhelyzetben van mint Te. Te kiléphetsz, mehetsz álláskeresőnek vagy találhatsz másik helyet, de ők nem biztos, hogy ilyen feltétellel találnak mást aki ott is marad.

Ha kéritek a plusz fizetést de nem ad akkor össze kellett volna fogni és mindhármótoknak csak annyit dolgozni mint eddig. Ők meg keressenek egyszerre három főt. Szerinted itt ki van jobb helyzetben? Ti vagy ők?

Betervezel szombatra egy programot és mégis kértek. A hangsúly a kérésen van, mivel csakis kérhetik. Ki volt jobb helyzetben? Te vagy ők? És mit csináltál? Elrontottad magadnak a jobb helyzetedet és alájuk kerültél.

Nem engednek orvoshoz. Fogod magad, felkelsz és elmész orvoshoz, viszed az igazolást és kész.

Ez nem az örülj hogy van melód kategória. Válts helyet és tanulj meg kiállni magadért. Nem könnyű, tudom magamról mert otthon nekem sem tanították meg. Folyamatos figyelmet és tanulást igényel, de hosszú távon megéri, mert egyre kevesebb megalázó helyzetbe fogsz kerülni.

Enyém is hasonló, csak mi 8 órázunk, havi 200 óra, viszont folyamatos talpalás. Ez konkrétan egy edzőterem egy bárral, de már most herótom van az egésztől. Az állásinterjún szép mesét adtak elő, most szívok. Ez full vendéglátás, kár, hogy nem így adták elő :/

Örülök, hogy van munkám, ez tény. Kapok netto 110-et, de kb sosem vagyok otthon, mivel edzeni is járok és aludni is szoktam. Szóval örülök, de következő pillanatban azt érzem, bármit, csak ezt ne. Nálunk is a vezetőség hozzállásával van gond, szintén ugyanez, hogy szabadnapokon be kell jönni, ráadásul a közvetlen kollégákkal is komoly bajok vannak. Nem veszik észre, mennyit talpalunk, ez az igazi gond. Mert tényleg nincs megállás, folyamatos meló, ebédszünet zéró, örülünk, ha mosdóba eljutunk. És csodálkoznak, hogy fáradtak vagyunk és nem mosolygunk már annyit. Csicskaistálló az egész.

Ha minden jól megy, 1-2 héten belül pattanhatok innen. Ez a vágyam, most egy cég - remélhetőleg pozitív - visszajelzésére várok. Minden vágyam az irodai munka egy nyugodtabb környezetben.