Elmondjam a munkatársnőmnek az igazat?

20/F

Amikor odakerült hozzánk a hölgy, akkor kicsi távolság volt köztünk, vagyis pár géppel arrébb dolgozott. Nem törődtem vele, csak néha azt hallottam hogy hangoskodott, akkor azt mondtam magamból hogy hallgathatna már, mivel nem tudtam van-e oka és mi az.

Majd amikor az előtte lévő gépre kerültem, konkrétan mögöttem van, előttem senki, akkor kicsit furcsa lett hirtelen a változás. Magáztam egy ideig, majd mondta hagyjam abba, nehezen hozzászoktam. Jóban lettünk, és vagyunk is már egy éve, egyre jobban, megismerkedtünk elég rendesen. Sokszor megállunk beszélgetni, ezt úgy lehet elképzelni hogy 8 órából 1-2óra beszélgetés megvan, probléma nincs belőle ha megállunk. De ez nem is számít.

Az utóbbi 2-3 hónapban páran azt mondták, hogy olyan mintha anyám lenne, elvicceltük. Egy idő után úgy szóltunk egymáshoz, mintha anya-fia kapcsolat lenne köztünk. Én mindig anyázom, anyu, meg ilyenek. Elvagyunk, a pici fiának tart. Most májusban, valaki elkezdte terjeszteni azt a kitalált történetet, hogy amikor betegszabadságon voltam egy hétig, akkor a munkatársnőmmel (úgymond "anyámmal") voltam, mivel egy napot hiányzott akkor ő is, és nálam volt. Azt hiszik szexkapcsolatban vagyunk. Ezt amikor meghallottam, szóltam neki is, tudja mit terjesztenek rólunk. Mondta hogy legközelebb kérdezzem már meg, hogy irigyek ? vagy mondjam hogy ..igen jó is volt. Poénra vettük. A múlthéten meg valakivel beszélgetett a munkába, az javasolta neki az egyik srácot, majd azt válaszolta rá hogy már neki ott vagyok én, nem csal meg. És mindenki elhiszi.

Na most az a bökkenő az egészben, hogy amióta ez megy szorosabb kapcsolatban vagyunk, és már hosszú ideje őszintén megnyíltunk egymásnak. Ölelget, egy-egy puszi, meg dicsekedik vele hogy milyen jól elvagyunk. Szoktam kérdezni tőle elég hallhatóan, amikor társaságban vagyunk hogy miért is nem ér rá estére ? :) mindenki felfigyel. Direkt ingerlésnek indult az egész, hogy hamarabb leálljanak és pofára is estek.

Csak ennek a szoros kapcsolatnak hála, nagyon de nagyon megkedveltem, eszméletlenül. Vannak olyan napok hogy csak azért megyek dolgozni mert tudom hogy látom. És azt "megnyugtat".

Amióta van ez a szexkapcsolati dolog amit kitaláltak, azóta az "anyuzásból" átmentünk abba, hogy drágám, édesem, és még sok kedveskedésbe, ha ott van valaki ha nincs. Nem csak akkor vannak ezek ha mások hallják, hogy nagyot szóljon a dolog hanem mindig ez van.

Ma is mondtam neki hogy rossz a kedvem, ő meg nagyon kedvesen megpuszilt majd megölelt, olyan helyes hölgy.

A kora sem érdekel. Nincs gond vele.

Kicsit többet szeretnék, legalább megpróbálni.

Elmondjam neki hogy én többnek érzem ezt, és fontos számomra ?