Miért kell az irodákban egymás hegyére-hátára ültetni az embereket?

Nem pont ez zavar, hanem az, hogy össze vannak tolva az asztalok és mögöttem és előttem is ülnek, de leginkább az, hogy mivel szinte folyton beszélnek nem tudok nem rájuk koncentrálni és idegesítenek, pl. volt már olyan munkahely, ahol szóltak azért, mert elkezdtem zenét hallgatni, pedig inkább zenét hallgatok mint a sok hülyeséget. Emellett frusztráltan is érzem magam, ha pl. ők jól elvannak én pedig hozzájuk sem szólok, mert egy idő után nincs kedvem. Az előző munkahelyemen mindig próbáltam úgy időzíteni az ebédet, hogy előbb elmentem enni vagy megvártam, míg mindenki eszik és csak utána mentem különböző kifogásokra hivatkozva, de egy idő után felajánlották, hogy megvárnak és mikor mondtam, hogy nem kell csak erősködtek. Lehet, hogy úgy érzik, hogy nehezen barátkozom és segíteni akarnak, de sajnos nem veszik észre, hogy én nem is akarok barátkozni velük. Az lenne a legjobb, ha megváltoznék, már sokszor próbáltam, de sajnos eddig nem sikerült, nem tudom hogy csináljam. Annak örülnék a legjobban, ha én is úgy látnám a világot, ahogy a ők és ott eldumálgatnék, nevetgetnék a semmin csak hogy elteljen a nap, de én egyszerűen nem szeretem az embereket. Közeli barátokkal, rokonokkal elvagyok, de nem igénylem, hogy idegenekkel haverkodjak. Direkt olyan szakot akartam választani, ahol nem kell emberekkel foglalkozni, úgy gondoltam, hogy itt csak a számokkal kell bűvészkedni egymagamban, de sajnos ez emberszempontból talán rosszabb, mint pl. ha orvosnak vagy tanárnak tanultam volna, mert ezeknél legalább változatos emberekkel találkoznék nem nap, mint nap ugyanazokkal.

Pl. egy olyan helyen, ahol ilyen elválasztófalak vannak szívesen dolgoznék: [link]