Mit tegyek ebben a helyzetben?

Minden összejött az életemben, lelkileg már a padlón vagyok és ez már fizikailag is kihat rám, ezért táppénzre szeretnék menni erre a hétre. Viszont a péntek és a szombat nagyon húzós nap lesz, sokan odalesznek és ezért szükség van az emberekre, a főnököm meg is mondta, hogy számít rám. Nagyon furdal a lelkiismeret, de úgy érzem nem bírnám most ki a munkahelyi stresszt, szekálást, "haladjálcsináljadlegyélatoppongyorsangyorsan"-t. Két napja szipogok, nyelem a taknyom, de ez még a kisebb gond, a nagyobb baj hogy spontán rámjön a sírás és nem tudok odafigyelni a munkámra, aztán meg kapom a lecseszést (nem a főnökömtől, ő normális velem) hogy elrontottam dolgokat. Legszívesebben ma is eljöttem volna már a munkából. De nem akarom cserben sem hagyni a főnökömet, meg majd biztos kapom a fejemhez az oltásokat bizonyos kollégáktól, hogy jaj én táppénzre mentem... Ti mit tennétek a helyemben?