Bunkóság lenne ha egy munkatársamat aki anyázva távozott majd rövid idő múlva visszapitizte magát a melóhelyre kiröhögöm és emlékeztetem arra, hogyan ment el mit mondott?

Van a melóhelyen egy munkatárs aki évek óta ott dolgozott és folyamatosan pofázott hogy milyen szar a hely meg a fizetés meg a körülmények és ha talál másikat egy perc alatt itt hagyja. Többször megkérdeztük tőle ha olyan szar kit keres itt? Hát nincs más ugye.

Na végül besokallt és közölte: elhúz innen ha nincs más jelenleg akkor is! De előtte még felrobbantja a helyet és feljelent mindenkit mert nem fizetik rendesen meg ez meg az. Duma duma duma.

Mondtam neki, dehogy fogsz te feljelenteni bárkit is. Sőt, megmondom neked pár hónap múlva pitizve fogsz a küszöbön nyüszíteni, csak hogy vegyenek vissza!

Erre ő: ide? Soha! Inkább éhen hal, inkább felköti magát! De ide soha!

Na elment.

Eltelt pár hónap. 6. És ki jelent meg a főnöknél alázatos kisegérként, bocsánat hogy élek magatartással? Az aki pár hónapja még robbantással fenyegetett és akkora arca volt mint egy ház.

Ott pitizett. Hogy nem talál semmit, nincs pénze és jaj mi lesz. Visszavették. Nem abba a munkakörbe amibe régen, az már betelt, hanem egy totál belépő munkakörbe, fizu nem annyi mint eddig hanem minimálbér.

És én bizony emlékeztettem rá! Na mi van anyukám hozzam a kötelet? Elvégre az utolsó amit hallottam tőled az az volt, hogy inkább a halál mint ez!

És én bizony kiröhögöm. A nagypofájú melldöngető janiból egy egérke lett aki a két kezét összeteszi a szar kis minimálbéres melóért és meg se mer nyikkanni.

Régen mindig pofázott ha nem fizették a túlórát. Most meg se nyikkan ugyanezért.

Többek szerint bunkó vagyok hogy erre emlékeztetem. Mások szerint meg igazam van.

Hogy ez nem az én dolgom? Hát végül is nem. Csak épp én (is) hallgattam évekig hogy dőlt belőle a szar, hát most dőljön! Most meg be van szarva mert meglátta mi lesz ha innen elmegy. Mehet a híd alá.