Jogosan mondom egy munkatársamnak aki állandóan a fizetésre a körülményekre stb panaszkodik, hogy anyukám, ott az ajtó? Kevés a fizetés? Nosza irány egy jobban fizető melóba.

Nem vagyok a főnöke, csak egy kolléga, de k**vára unom, hogy évek óta (igen, évek) mást se hallok (bocsánat: hallunk), mint ennyi fizetésért dolgozunk, milyenek a körülmények, mindjárt elhúzok innen, találnék én más melót is. Stb stb. Morog mint a bolhás kutya.

Úgyhogy keményen beszóltam neki. Mondtam: anyukám, kevés a fizetés? Utálod a munkát? Találnál jobbat? Remek. Akkor anyukám, ott az ajtó. Veszed a kis táskádat (meg a 200 kilós valagadat hozzá), kimész szépen az ajtón és keresel más, jobb melót, ahol jobban fizetnek.

Egy ilyen ember után nyilván két kézzel kapnak bárhol. Mit keresel még itt? Irány az ígéret földje!

Igazam volt? Vannak akik szerint nem, hiszen nyilvánvaló, hogy csak a pofája jár. Igen, teljesen nyilvánvaló. Épp ezért mondtam amit mondtam.