Normális, hogy inkább fizikai munkát végeznék?

Persze hogy normális, én is éreztem már úgy, hogy több örömet lelnék valaminek a fizikai megmunkálásával, ahol látnám a két kezem munkáját. Meg ülni egész nap egy irodában alapvetően sem túl szívderítő.

A szellemi munka pedig, ha nem változatos és kreatív, baromira lélekölő tud lenni.

Miért ne lenne normális?

Nem értem.

Mi az, hogy normális? Ha egy nőnek 50 centis haja van, az normális? Vagy az a normális, ha 30 centis a haja vagy az, ha 10 centis?

Normális, én is a két kezi munkát preferálom, amikor látom az eredményt. Dolgoztam néhány hónapig irodában, hát azt hittem, megőrülök... A hátsóm folyton fájt, a szememmel együtt, romlott másfél dioptriát a folytonos monitorbámulástól és a neonfénytől.

Az excel táblázatok, a nyomtató, fénymásoló kezelése és a telefon kapkodása számomra nem munka. A lovak kialmozása, csutakolása, futtatása munka, a szép virágok ültetgetése, gondozása munka, stb...

És lehet, hogy fizikailag elfárad az ember, de legalább van kedve hazaérés után beszélgetni a párjával vagy megnézni egy filmet, mert az agya nincs tele időpontokkal, határidőkkel meg függvényekkel.

Miért ne lenne normális? Ki ezt szereti, ki azt. Nem vagyunk egyformák. Nincs ezzel semmi probléma.

A másik gondolattal kapcsolatban: előre leszögezném, én nem nézek le senkit, aki rendesen dolgozik, legyen akár kőműves, akár agysebész. Viszont a magyarázatod második bekezdésében érzek némi részrehajlást.

Való igaz, ha nem lenne, aki az épületeket felhúzza, akkor semmit nem érne az építész meg a mérnök munkája. De ez fordítva is igaz. Ha nem lenne, aki azt a házat megtervezi, akkor nem lenne szükség a kőművesre, mert nem kellene semmit felépíteni. Esetleg egy-két vályogkunyhót. Ha nem lenne, aki a telefonközpont elektronikáját és szoftvereit megírta/írja és karbantartja, nem lenne szükség telefonszerelőkre. A legtöbb fizikai munkához párosítható egy szellemi munkakör, ami nélkül az adott munkára nem, vagy csak korlátozott mértékben, vagy teljesen más formában lenne csak szükség.

Ezzel csak arra akarok rávilágítani, hogy egyik területet sem kéne sem a másik fölé, sem a másik alá helyezni. Sajnos mindkettőre van rengeteg példa. Vannak, akik egekig magasztalják a szellemi munkásokat, a fizikai munkásokra meg úgy tekintenek, mint akik nem is emberek jóformán, viszont olyanok is vannak, akik meg a fizikai munkát dicsőítik, és szinte már munkakerülőnek nézik azt, aki szellemi munkát végez. Mindkét álláspont nagyon torz. Szükség van a fizikai munkásokra is, és a szellemi munkára is. Egyik köré sem kell különösebb ideológiákat szőni, mindegyikre szükség van (elvégre a civilizációnk már túllépett azon a szinten, amikor nem volt szükség egyébre, csak némi kajára meg egy barlangra), mindkét területen vannak olyan munkakörök, amik létfontosságú dolgokhoz kapcsolódnak (élelmezés, víz- és áramellátás, fűtés), és mindkét területen vannak olyan munkakörök, ami nélkül életben maradna mindenki, csak legfeljebb bizonyos kényelmi dolgokról kellene lemondanunk. (Csak mellékes megjegyzés, hogy a fizikai munkások nagy része nem az élelmiszer megtermelésén dolgozik, mégis mindig az kerül elő érvnek, hogy nélkülük kihalnánk. Az igazság az, hogy a többségük nekik is olyan munkát végez, ami a kényelmet, komfortot szolgálja.)

De száz szónak is egy a vége: minden munka fontos, mindegyikre szükség van ahhoz, hogy a társadalmunk működjön. Értelmes ember nem néz le senkit azért, mert más jellegű munkát végez.

A fizetés meg azon oknál fogva kevesebb, mivel egy fizikai munka elvégzéséhez kevesebb előzetes szellemi befektetés szükséges, mint egy szellemi munkához. (Legalább is nagy átlagban véve ez igaz.) Egy mérnöknek/programozónak/vegyésznek/stb. jónéhány évet be kell áldoznia a tanulásra (akár közel egy évtizedet is) azért, hogy el tudja látni a feladatát. Ez nem kevés idő, és nem kevés szellemi befektetés. A fizikai munkásnak is szükséges a munkavégzéséhez előismeret, de közel sem annyi, mint egy átlagos szellemi munkásnak. Ezt nem leszólásból mondom.

"nélkülük sok minden nem lenne"

A szellemi foglalkozást végzők nélkül te most nem gyakoriznál, nem hallgatnál zenét Youtube-on, nem néznél esténként tévét, nem olvasnál újságot, nem olvasnál könyveket, nem tanulhatnál, és még nagyon hosszú lenne a sor. Ahogy az előző is utalt rá, nem szabad fekete-fehérben, kisarkítva látni a világot.