Igaz hogy a zsidók nem végeznek fizikai munkát?

Azért így önmagában nem igaz, zsidó lehet egy hajléktalan ember is, és egy gazdag gyógyfürdő vállalati igazgatója is. De a hagyományos "öreg zsidók" valóban nem a kezükkel dolgoznak, leginkább üzlettel. Valamelyik nap láttam a tv-ben hogy nagy gusztustalan szakállas kipás ember, gyémántkereskedelmet folytat, és ebből él hogy méricskéli meg kukkeron nézegeti a drága köveket.

21/F

Vannak kivételek, de kevés. Valóban, inkább az üzleti, értelmiségi pályákra küldik a gyerekeiket ha egy mód van rá. A sportolók között is viszonylag ritka, de azért akad.

Tudatosabban készülnek a pályájukra, céltudatosabban és többet tanulnak, el kell tőlük tanulni.

Ez nem teljesen igaz.

Vannak köztük kétkezi munkások is, de jobban jellemző a bankár, kreatív marketinges meg az ilyen szakmák közöttük.

A bankár hagyományosan zsidó szakma.Azért mert régen a keresztény egyházak tiltották a pénzzel való ügyeskedést a keresztény vallású embereknek, de mivel a zsidók nem voltak keresztények ezért nekik szabadott.

Tiltva nincs a fizikai munka, sőt vannak fizikai munkák, amit csak zsidó végezhet, például a sahter a kóservágást. Az igaz, hogy a zsidó törekvő típus, a fizikai munka meg általában nincs megbecsülve, ezért inkább csak a nagy szaktudást igénylő (=jobban megbecsült) munkakörökben fordulnak elő (optikus, fogtechnikus, régebben fényképész, stb.)

Itt: [link] találsz egy csomó zsidó élettörténetet, ha olvasgatod, kiderül, ők sem "marslakók", próbálnak jobban élni, ahogy mindenki, csak nekik általában jobban sikerül :)

Egy tipikus történet innen:

Kevés volt a pénz, amit a férjem keresett, úgyhogy mondtam, hogy elmegyek dolgozni én is. Előbb fizikai munkát végeztem: közétkeztetés volt a vállalatoknál, és ott ebédkiosztó voltam. Aztán egy kis ideig portás voltam - édes Istenem, de rettenetes volt az, amikor éjjel egyedül voltam! Azt nem sokáig csináltam. Nagyon közel volt ahhoz, ahol laktunk, három házzal odébb, de volt, hogy éjjel három órakor kellett felkelni, úgyhogy talán két hónapig csináltam. Aztán egy cukorkaüzletbe kerültem, az nagyon-nagyon szép volt, azt nagyon szerettem. Egy nagyon aranyos nő volt ott, szegény, azóta már elment, ő is vitt oda engem, ő akarta, hogy menjek oda. Olyan négy hónapot dolgoztam ott. Közben elvégeztem egy alapfokú könyvelési tanfolyamot, aztán elvégeztem egy középfokú könyvelési tanfolyamot, és öt évig voltam könyvelő. Utána átmentem a társadalombiztosításhoz dolgozni, és onnan mentem nyugdíjba 1981-ben. Tizenkilenc és fél évig voltam ott.

Tehát úgy, mint szakma, én soha nem varrtam a háború után. Én soha nem szerettem varrni, soha. Pedig a mai napig is én varrom a ruháimat, meg a családnak mindent az estélyi ruhától a menyasszonyi ruháig - a kisebbik menyemnek én csináltam a menyasszonyi ruhát. És még most is varrok.

Soha nem volt az, hogy mi szerettem volna lenni, ezen soha nem gondolkodtam. Hozta az élet, hogy ezt csináltam. Sok tapasztalatot szereztem az állásomban, sok emberrel foglalkoztam, nagyon sok mindent megtanultam.

A legjobban a cukorkaüzletben éreztem magam. Nem az édesség miatt, hanem ott olyan jó volt a hangulat. Olyan volt, mint egy kis ékszerdoboz - a színházzal szemben. Egy kicsike kis üzlet volt; ott volt egy pult, és éppen csak be lehetett jönni. De ott tényleg nagyon-nagyon kedvesek voltak a vásárlók is. Volt, hogy hoztak kis dobozokat, üveg meg porcelán bonboniereket, hogy tessék ezt nekem telerakni csokoládéval, de amit maga gondol, azzal. Valakinek vitték ajándékba, és nem akarták üresen vinni. Az ember kiélte a díszítési hajlamát. És amikor kiraktam, akkor hálálkodtak: jaj, nagyon szép, köszönöm szépen. Hát ilyen egy üzlet volt, Stühmer üzlet volt, ez egy régi márkanév.

Aztán amikor előadó voltam a társadalombiztosításnál, akkor rettenetesen sokat kellett dolgozni, sokat kellett túlóráznom is. Itt már pénzről szólt a munka, ezeket csináltam: előkészíteni nyugdíjakat, meg az időket összeszedtem, ki mennyit dolgozott, meg a táppénzeket meg a családi pótlékokat, ez már felelősségteljes munka volt. Itt törvénykönyvből kellett dolgozni - törvényeket kellett betartani, szabályokat betartani -, ellenőriztek állandóan, szóval ez már nehezebb volt.

NEM IGAZ.

A diaszpórában ugyan többségükben szellemi foglalkuzásuak ( orvosok, mérnökök, kereskedõk, stb ), de még a kereskedõ is, amit a boltjában kell és gyõizi, maga csinálja.

Igaz, nem hivatásszerûen, de akinek kertes háza van, a kertjét többnyire maga tartja rendben és a lakásfelújításban is elvégzik amit tudnak, pont úgy mint a nem zsidók.

Az izraeli zsidókra meg végképp kicsit sem igaz, ott is - mint minden országban - a többség fizikai munkát végez.

1-es és 6-os válaszolónak. : a hajléktalan sem éa a kereskedő sem fizikai munkás.Legalábbis a szó szoros értemében. A kereskedő a pult mögött áll és megszámolja a kapott pénzt (figyelem!!!! itt az éltető lényeg)

Fizikai munkás talán az építőiparban, bányászatban, gépiparban lelhető fel.Semmi esetre sem a hajléktalanok közt vagy a kis vállalkozói szférában. Most nyilván nem a Penny Market dolgozóiról beszélek, hiszen azok nem is kereskedők, csak árufeltöltők meg pénztárosok, takarítók, kulimunka jutott nekik.