Egy munkáltató mitől olyan biztos magában hogy teljesen nyíltan jogsértések sokaságát követi el és semmitől se fél? És látszólag nem is lesz baja semmiből.
Kerek perec megmondja dolgozóknak:
- szabadság nincs senkinek. Papíron ki lesz írva persze, de nem mehet el senki. Max nyáron 1 hét fizetés nélkülire vagy arra se.
- túlóra van szinte minden nap, de nem fizetik, ne is kérjük.
- a fizuból néha lesznek levonások. Hogy miért? Hát mert… csak. Aki nagyon firtatja ezeket attól „megválunk”
- betegállomány nincs. Aki betelefonál hogy beteg és felvetette magát betegállományba az kész, ki van rúgva
stb stb még folytassam? Minek?
Elemi munkavédelmi szabályok be nem tartása, képesítést igénylő munkakörben képesítés nélküli dolgozó munkára kényszerítése (nem kötelező persze, nemet is lehet mondani aztán többet be se kell menni)
Mindez milyen cég? Vendéglátóipari.
És mi baja lesz a cégvezetőnek? Semmi, éli világát, dagad a bukszája és röhög a vért izzadó dolgozókon. Munakügyi ellenőrzés? Ugyan. Majd boríték az ellenőr zsebébe és minden szép lesz.
Ha netán mégis megbüntetik a céget-mondjuk ANTSZ? Semmi baj. Mennyi a büntetés? 300E? Hány dolgozó van? 25? Hát osztjuk a 300E-t 25-tel és minden dolgozó szépen fizeti a büntetést.
Nem tetszik? Hát ott az ajtó.
Elmegy az egyik-másik? És? Majd jön a helyére 10 másik. És tényleg jön. Még ilyen feltételekkel is.
Csak azt nem értem miért jön a környezetemben mindenki azzal hogy "munkaügyi bíróság".
Hát az van hogy ha bíróságra mennék akármilyen ügyben, azonnal repülnék, aztán hogy mit sikerül utólag kiharcolni a bíróságon az kérdés (illetve nem kérdés), mert egy jól menő vállalkozó kilóra megveszi a jogi folyamat összes szereplőjét.
Aztán pisloghatok mint hal a szatyorban, hogy megakad a folyamat, meg ő nyer stb.
Volt dolgozó aki bíróságra vitte. Semmi se ért el, minden pert megnyer a vállalkozó. Hiába ha van pénze borítékolható a per eredménye.
És ha nem 1-1 ember menne a munkaügyi bíróságra hanem mindenki az ott dolgozók közül? Ehhez mondjuk összefogás kellene, és hogy senki se féljen, és persze ez sem garancia, hogy viszitek valamire... de legalább nem egy ember áll ki magáért, hanem az egész kollektíva. Nem tudom ez mennyire megoldható, csak egy ötlet volt.
Amikor ilyeneket olvasok, örülök, hogy én nem ilyen helyen dolgozom, és nem tudok utálat nélkül gondolni ilyen főnökökre. Én biztosan elgondolkoznék olyanon, hogy betöröm a kocsija ablakát, vagy kiszúrom a kerekeket, összekenem sárral-tojással, beleköpök a kávéjába, persze előtte biztos alibit csinálnék magamnak arra az időpontra. :D
Összefogás nincs olyan munkahelyen (meg más helyen se) ahol naponta jönnek és mennek emberek.
Ha egy új ember idekerül örül hogy lett állása és befogja a száját meg még nem is érti mi folyik itt.
Ha meg egy ideje itt van, látja hogy mi a helyzet és elkezd kaparni új hely után, és ha megvan már húz is el innen.
A főnök meg lszarja az egészet. A munka halad, ember mindig van, kirúg ma kettő holnap felvesz simán hármat helyette, ha néha néha per és ellenőrzés hát boríték és kész.
Már ne haragudj, de hol élsz te?
Ez uaz a gondolkodás mint a támaszt semmiben se találó jobbágy kiált rá a földesúrra: majd a pokolban megfizetsz!
Ja, majd a pokolban talán.
De itt a földön dehogy fog az megfizetni! Éli világát, hízik, dagad a buksza-és semmi se fog történni.
Majd az alkalmazottak összefognak és jól megverik.
Dehogy fognak.
Ha összefognának rég nem létezhetnének ilyen cégek.
Dehogy fognak össze. Mindenki sütögeti a saját gesztenyéjét és menekül ki merre lát ha van jobb, addig meg befogja a pofáját és tűr.
"Egyszer az ilyen is rá fog cseszni csúnyán pár feldühödött (ex)alkalmazottnak hála"
Ilyenkor örülök, hogy egyelőre még az egyetlen problémám az, hogy eldöntsem, milyen irányba tanuljak tovább. Egyébként abban az esetben sem tudom elképzelni, hogy semmilyen megtorlással nem jár a munkáltató részéről, ha az alkalmazottak összefognának ellene, és úgy intézkednének. Na de akkor is, ki garantálja a sikert?
És összefogás..Egy közös cél érdekében hány ember képes ma összefogni? A csapatmunkát se szeretik az emberek, nemhogy a lázadást. Amióta az eszemet tudom, mindig arra neveltek, hogy mit szabad, és mit nem szabad csinálni. Amit pedig a legjobban sulykolnak belém, nem elsősorban otthon, hanem az iskolában, hogy a legjobb, ha csöndben maradok, mert úgyis mindig a felnőttnek van igaza. Ez a nevelés öntudatlanul is az emberben marad, és beismeri, hogy ő üti meg a bokáját, ha túl sokat beszél.
Így van! Ld Horváth András NAV.
Világbotrány adócsalásról számol be és örülhet ha ő nem kerül börtönbe a végén.
Azokm akik érintettek majd hülyére perelik Horváthot és ők fogják megnyerni az ügyet.
Mi a tanulság? Kussolj és talán nem taposnak rád.
hogy ő üti meg a bokáját, ha túl sokat beszél.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!