Hogyan tanultatok iskolában és most milyen az életetek?

Egy magas színvonalú, kultúrában is gazdag általános iskolába jártam. Egész jó tanuló voltam, de a többség az volt, és volt néhány kiváló is.

Műszaki szakközépbe mentem utána, ami talán életem legnagyobb hibája volt. Itt aztán nem volt semennyi kultúrális élet, de még lányok sem. Cserébe én voltam az éltanuló. Pedig csak olyan voltam én is, mint az egyik korábbi válaszadó: amit megértettem, azt egyből meg is tanultam. Én sajnos vagy szerencsére nem vagyok teljesen műszaki beállítottságú, ezért az irodalommal sem volt problémám (földrajz meg hálistennek csak egy évig volt).

Utána jött a Műegyetem. Mindig is szerettem programozni; persze ebben is talán azt leginkább, hogy megteremthettem, létrehozhattam, amit kitaláltam - még ha csak virtuálisan is. Szóval valószínűleg nem voltam annyira kocka, mint a többiek.

Elvégeztem az egyetemet nagyobb bukdácsolás nélkül, a legvége talán 4-es lett, de voltak nagyon vegyes jegyek...

Elmentem egy multihoz, és éreztem, ahogy zombulok megfele. Egyre kevésbé élveztem, egyre többet lazsáltam, egyre kevésbé jöttem ki a főnökömmel. így pár év után továbbálltam eléggé más területre, ami sokkal érdekesebb, ám sokkal stresszesebb volt.

Mikor elegem lett, megint váltottam, és most pár éve nagyon jól érzem magam (megint egy multinál).

A fizetésem jó (persze kint a többszörösét kapnám), a lakásom kicsi, és nagyrészt a banké, a kocsim használt, de legalább hitelmentes. A feleségem munkája sokkal stresszesebb, és sokkal kevésbé fizetik meg.

Én így is elégedett vagyok, nem vagyok nagyravágyó (amikor pár éve a devizahitel miatt csődközelbe kerültünk, azért az fájt - "jó hogy már ennek is vége van" - ahogy Cseh Tamás mondaná).

Néha elnézem a sokmilliós autókat az utakon, és nem nagyon értem, hogy hogyan? Valamit biztos rosszul csinálok... Bár szerintem bevételben egy burkoló, vagy egy vízvezeték szerelő is túl tesz rajtam. Ugyebár én vagyok az a balek, aki még adózik ebben az országban.