Irodai multis dead-end munkából vállakozó. Mi az útja?
Pénzügyi és IT mérnök diplomákkal 15 éves szakmai tapasztalattal az elmúlt 10 évben multiknál dolgozom (SSC), átlagosnál magasabb fizuért. És rájöttem, ez egy csapda. Miért? Mert:
- Gyűlölöm a munkám. Azért, mert évek óta mérnöki munka helyett adminisztratív, értelmetlen, haszontalan exceleket és adatbázis elemzéseket végzek. Töltelék munkát végzek. Időközben az IT mérnöki részéből kimaradtam, évek kellenének, hogy naprakész tudásom legyen, amit család mellett már nem tudok felhozni. És nem is akarok, mert:
- csak egy alkalmazott maradok így örökre. Nincs kontroll az életem és az időm felett. Napi 11 órát vagyok távol ingázással együtt, és ebből egyetlenegy perc sem építi az életem, nem mutat előre. Ki tudom számolni, hogy minden percem mennyi forintot ér, de ennyi.Ez biztosít fedelet és kaját. De én ennyivel nem elégszem meg. Mit tettem le az asztalra? Mit alkottam? Mit hagyok hátra? Ki vagyok égve, ingerült vagyok a családommal emiatt, mert nem látom a kiutat. Bármilyen szakmaváltásba belekezdeni 40 évesen szerintem őrültség, mert a vége az lesz, hogy nem kezdő fizetésért versenyezhetek a pályakezdőkkel és a jelenlegi tartalékom pedig elvitte az átképzés és az az alatti megélhetés.
Mivel rendelkezem? A két diplomám csak ilyen bullshit irodai munkákra jó. Van két nyelvtudásom, ezzel húzhatok külföldre ugyanilyen bullshit munkát csinálni, megélhetési költségek levonása után nem is járnék jobban. Van továbbá egy családi ház árát jelentő megtakarításom. Kérdés, mit kezdjek vele? A kiutat csak vállalkozásban látok, amiben növekedési lehetőség van és nem igényel hozzá szakmai ismeretet. Mert adatbázis elemzésre nem tudok kis garázscéget csinálni, az is biztos. Minden egyes perc, amit alkalmazottként töltök idióta Excel gyártással egyszerűen FÁJ, egy kínzás! Kapcsolatokat nem építek, csak a hasonló sorstárs munkatársak vannak, akik mind beletörődtek ebbe a sorsba. Mesterségesen közösség ez, nem szakmai és baráti kapcsolatok ezek, hanem kényszerközösségek a fizetés miatt. Munkaidő után nem vágyom a társaságukra, igazából a kávészünetes beszélgetéseket is gyűlölöm, mert nem visz előre, csak a munkaidő kényszerkitöltése. Ha a kiugrási terveimről beszélnék nekik, még ellenségesek is lennének (mert irigyelnek). De nincs tervem egyelőre. A gond az,hogy a családomat el kell tartanom. Viszont az se éri meg, ha alig vagyok velük és akkor is ingerült vagyok.
Szóval, van itt még valaki más frusztrált multis, aki belegondolt abba, hogy ez mennyire nem élet és váltáson agyal?
Sokkal jobb helyzetben van egy szaki: szerelő,iparos,kőműves, stb, mert az ő munkájuk valós igényt elégít ki, ráadásul a tapasztalatuk nem évül el 2 év múlva, és könnyebb rá vállalkozást is alapítani, mint elvont adatbázis elemzésre.
Ha rosszul látok valamit, mondjátok. Amúgy azt sem tudom, ezek a semmirekellő irodai rabszolgák (ami én is vagyok), mihez kezdenek majd 50 évesen. Én ezt nem akarom megvárni, most még érzek magamban energiát a váltásra, csak nagyon meg kell gondolni, mi legyen az, mert nagyjából egy lövésem van (anyagi tartalékom).
Itt egy angol cikk, nagyon jól kifejtik ezt a kérdéskört, nem látom belőle a megoldást... azaz dehogyisnem, vállalkozás a megoldás... csak 40 évesen, család mellett, hogyan?
Bocs, de ez így egy nagy nulla, kivéve azt a részt, hogy van spórolt pénzed. Szerinted hány ezer, sőt, akár millió ember van úgy, hogy na, ő vállalkozó lesz? Tökmindegy, hogy fiatal huszonévs nagy álmokkal vagy kiégett multis rabszolga.
Mindenhez egy jó ötlet kell, aztán üzleti tervet készíteni, költségvetést, kalkulációkat... Ezt neked itt nem fogja meg senki megmondani, hogy mihez kezdj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!