Ki hogyan vészelte át, amikor a határozott idejű munkából el kellett mennie? Hogyan támogatott lelkileg a család?
A munkáltató és mindenki sajnálja, hogy el kell mennem.
Illik ilyenkor búcsúzóul adnom a munkáltatónak, kedvesebb munkatársaknak adnom valamit?
Milyenek a kilátások ezek után?
Olyan munkahelyet képzeljetek el, ahová jól beilleszkedtetek, sikeresen beletanultatok a munkába.
És a család hogyan ad erőt?
Ilyen esetbe szerintem nem kell lelki támogatás. Minek? Már amikor aláírtad a munkaszerződésedet, tudtad hogy melyik napon fog megválni tőled a cég.
Már előtte min. négy hónappal el kellett volna kezdened új munkahelyet keresni.
A határozott idejűbe ez a lényeg. Tudod, hogy mettől meddig. Érteném a panaszod, ha egyik percről a másikra, villámcsapásszerűen mondták volna, hogy menj. Ám itt nem ez történt.
A hogyan továbbra meg annyi a válaszom, hogy úgy ahogy felkészültél rá. Ha sehogy, akkor állj neki.
Fel is készülök rá, mivel nem most megyek el, hanem 3 hónap múlva, és addig keresek munkát!
Tehát nem kell rögtön elítélni, mert most tartok annál a folyamatnál, hogy felkészülök rá és keresek új munkát...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!