Milyen mostanában a Magyar Postánál dolgozni?

Ezt nem én találtam ki, aki egy kicsit figyeli az híreket, az tudja is.....

[link]

Nem b@xtatják?

Dehogyisnem, mindenkit, aki kint az utcán dolgozik azt is, aki bent van azt is. Voltam postás, már több mint egy éve nem dolgozom ott, de akkor az ment hogy árulni kellett mindenkinek a sorsjegyet, új hírlapelõfizetést, biztosításokat kötni, elvárták hogy munkaidõn kivül is menj beszélj a potenciális szerzõdõvel, mondjuk én nem csináltam ilyeneket, de volt aki igen, a pénzéhes ex-kollégák akik a kutyát felhajtanák a dombra 5 forintért. Mert az ilyen eladások után járt jutalék, ami évrõl évre kevesebb, kb. mint ahogy az emberek fizetése is, de az elvárás évrõl évre nagyobb, aztán az ilyen pénzéhes postások egymással szinte versenyezve próbálnak több sorsjegyet eladni. Ha meg nincs meg az elvárás, akkor jön a postavezetõ habzó szájjal és jól leb@xxa a brigádot hogy ha így mennek a dolgok akkor itt elõbb-utóbb elbocsájtások várhatóak. Lelki terror alatt vagy tartva. Aztán igen, van még a körzetfelosztás, amikor valaki szabadságra megy a többiek osztják a járását, egy nevetségesen kevés, napi 100-200 forintért. Azelõtt volt 2 helyettes akik beugrottak a szabadságos kollégák körzeteibe. De leépitések is voltak meg voltak akik önként távoztak, mert besokalltak a dolgokból, mint pl. a heti szintū bicikliszereléstõl. Szóval a legtöbb postán ezzel kell számolni, és elõnyt jelent ha rá tudod az embereket beszélni dolgokra.

Utolsó vagyok, még annyit hozzátennék hogy ha nem volt meg a tervezett biztosítás akkor a fõnökasszony minden illetõvel külön elbeszélgetett hogy miért nincs meg az elvárás? Aztán, mivel hogy õt is prés alatt tartják a még nagyobb fõnökök, az lett a dolog vége hogy a dolgozónak magára kellett biztosítást kötni, vagy családtagokat rábeszélni nyugdíjelõtakarékossági programra, vagy bármire ami beleszámít a tervbe. Újságelõfizetéssel is buzerálnak, szerintem kevés olyan postai dolgozó van akinek nem jár legalább egy heti vagy napilap.

Olyan dolog is elõfordult hogy a postaboltból el nem adott, lejárt szavatosságú csokikat és egyéb élelmiszereket a dolgozónak kellett megvenni, mondván hogy a posta kárára ne váljon.

Olyan nem volt hogy valaki ki tudott volna bújni alóla mert a fõnökasszony nyiltan közölte hogy ennek a doboznak nap végére ki kell ūrülni. Az az meg kell venni mindent.

Akik bent dolgoznak azok is tiszta terrorban vannak, tukmálják a biztosítást, ùjsàgot, sorsjegyet meg mindent. Közben napi több százezer forintot kezelnek, és ha elszámolja magát valaki akkor saját zsebbõl szól a történet. Nyugdíjazáskor, mikor borravaló több van, soha senki nem akar/szeret(ne) szabadságra menni, és vannak olyan kézbesítõk akik ha nagybetegek is mennek nyugdíjat kifizetni, és mikor vége van a nyugdíjkifizetésnek, másnap érdekes módon már tényleg nem jön dolgozni akkora beteg. Vannak kivételezések is mint minden munkahelyen. Számit sokat hogy mennyire vagy jóban a fõnökkel.

Túlórát nekünk soha nem fizették ki, mondjuk nem is szabadott túlórát írni, mindig csak 7 vagy 8 órát, valóságban meg ott voltál 6.30-tól 3-4 óráig. Volt hogy 5-ig is. Fõleg nyugdíjas napokon.

Minden héten oktattak valamit. Havi szinten meg jött egy fõértékesítõ munkatárs valahonnan fentrõl aki mindig csak azt közölte hogy mennyire szarul állunk eladások terén. Mikor kezdtem a postán, minden egyszerū volt, egy ajánlott levelet lekézbesítettél nagyon egyszerūen, késõbb jött hogy meghatalmazással rendelkezõk esetén a meghatalmazás számàt kell a kézbesítõ listára írni, plusz jött az újítás hogy személyi igazolványt is el kell kèrni mindenkitõl minden esetben. Ezekkel lassítják az ember munkáját, és így végezzél idõben, plusz hozd a kvótát is. De nem szabad túlórát írni.

Végezetül annyit hogy aki teheti az NE menjen postára dolgozni.