Mi lehet velem a baj? Jó munkám van, én meg "rosszabban" akarok dolgozni?

Fejlesztőpedagógus vagyok, ovikba és iskolákba járok ki, minden nap másikba. (vagyis nem minden nap másikba, de egy helyre egy héten maximum 2X megyek.)

"Csak" heti 21 órát kell a gyerekekkel töltenem, de ezenfelül sok a papírmunka, otthoni felkészülés a következő napi foglalkozásokra, órákra, eszközkészítés, tervezés stb, mindennel együtt többet dolgozok heti 40 óránál (ebből ugye a legtöbb ember csak annyit lát, hogy délben vagy 1 órakor már megyek haza, és de jó nekem, de azt nem sejtik, hogy mennyit dolgozok még otthon).

Elnézem az oviban a dajkákat, és irigylem őket, annak ellenére, hogy ők napi 8 órát dolgoznak, fizikai munka (is) amit végeznek, és kevesebbet is keresnek mint én. Mégis irigylem őket, mert ők ha végeztek a munkaidejükkel, akkor leteszik a munkát másnap reggelik, nem viszik haza. Én utálom az én munkámban, hogy haza kell hozni. Inkább dolgoznék 8 órát egy munkahelyen, mint csak 4-et, de itthon még estig azzal foglalkozok...

Ez normális dolog szerintetek? Hogy diplomásként irigylek egy közmunkás embert? Persze nem a fizetését irigylem (nem mintha én olyan sokat kapnék, de azért többet mint egy dajka), de ő ha végez, leteszi a munkát másnapig, nekem meg állandóan azon jár a fejem, hogy mit hogy kéne csinálni, hogy a gyereknek jó legyen, milyen feladatokat találjak ki, ami nem untatja, de azért fejlessze is stb... És rengeteget adminisztrálok, már nagyon nagyon unom :( Azt is unom, hogy minden nap máshova megyek, és nincsenek is ilyen értelemben állandó kollegáim, mint egy dajkának, aki minden nap ugyanazokkal az emberekkel dolgozik együtt, ismeri őket, én meg minden nap máshova megyek, így nincsenek állandó kollegáim, senkit sem tudok jobban megismerni és emiatt állandóan magányosnak érzem magam.