Szociális fóbiám van, írjam ki magamra ha új munkahelyre kerülök, vagy mit tegyek?

Sajnállak, de ez nem igazán fogja meghatni a főnöködet. Vagy beilleszkedsz, és csinálod rendesen a melót, vagy mehetsz a munkaügyi központba.

Szedd össze magad, vagy legalább kezeltesd.

Ez lehet, hogy rosszul fog esni, vagy nem értesz vele egyet, de az egyénnek kell alkalmazkodnia a többséghez, és nem fordítva, akármilyen nehéz is.

Öt éve szenvedek szociális fóbiában, és (azt hiszem) depresszióban is. Öröklődés+környezeti hatások/nevelés egyaránt hibás benne, de mivel a saját életemről van szó, amiben én hozom a döntéseket, igyekszem kihozni magamból a maximumot. Nem azt akarom mondani, hogy neked is ezt KELL tenned, meg hogy a szorongás ellenére is folyamatosan jópofizz és színlelj, de ha már sikerült elfogadnod a magad részéről, próbálj meg vele együtt élni. Nem kell szétkürtölni. A tapasztalat az, hogy úgysem értik meg, csak rosszabb lesz:) Néha egy-egy kérdés, elmesélsz egy történetet, és nem is kell nagyközönség előtt kezdeni, egy ember is elég.

A másik pedig, amin aztán tényleg csúnyán megsértődhetsz, hogy a betegségek egy idő után kifogássá válnak. Ki is merem mondani, mindjárt - önsajnáltatássá.

Ne hagyd. Nincs az a betegség, amin ez segítene. A baj meg tényleg akkor van, ha nem is akarsz változtatni, de akkor másoktól se várd el, hogy helyetted változzanak.

Esetleg ha lehetőséget találsz rá akkor önálló, munkahelyektől független jövedelemforrás(ok) közül kellene választanod. Én nem vagyok szociális fóbiás, viszont nem tűrtem ha mindenki csicskának tekintett a munkahelyeken csak azért mert jól dolgoztam, mások meg lustábbak voltak. Ezért otthagytam minden munkahelyet és önmagam ura lettem. Így már kiváló az életem.

Sokféle önálló jövedelemforrás lehetséges. Van amihez tőke kell, van amihez csak rengeteg szorgalom és kitartás. Persze nem árt ha a hozzátartozóid melléd állnak, legalább a kezdetekben. Ötleteket azért nem sorolok, mert mindenkinek más és más az érdeklődési köre, képzettsége, lehetősége, netán alaptőkéje. Például van akiből programozó lesz, van akiből maszek könyvelő. Van aki meg lakást ad ki, mások meg villamos energiát adnak el az áramszolgáltatónak. És még számtalan lehetőséget talál ki az aki nem bírja a munkahelyi közösségeket. Sőt, tudok olyan szociális fóbiásról is hogy idehaza minden munkahelyen cikizték és kihasználták, németországi munkahelyről meg haza se akar jönni mert ott ezt nem tapasztalta.

Régen mikor még falun a TSZ-ben dolgoztam, ott volt egy általad leírt problémával küzdő fiatalember munkatársunk. Ő traktoros volt, szinte mindig néma volt, ha mondott valamit akkor két szavas mondatnál többet nem hallottam tőle. Viszont mégis vidám volt mindig. Sosem cikizte senki. Sőt, ha találkoztam vele akkor mindig felvidítottam valami viccel, amin jókat nevetett.

Lehet hogy falusi munkahelyekkel kellene megpróbálkoznod. Mert az nyugodtabb és ott toleránsabbak lehetnek az emberek az ilyen problémák esetén. Ma városon tényleg megfigyeltem azt hogy kevésbé toleráns a lakosság az egészségi problémákkal küzdőkkel szemben. Aminek oka sokféle lehet, akár a hajszoltabb életmód, bármi. Például falun egy idős végigmehet a fő utcán reggel elindulva és a délutáni boltzárásra még éppen csak odaérve. Senki nem cikizi. De ugyanezt városi járdán, elállva a rohanó gyalogosok útját... Szóval érted, találhaszt megfelelő környezetet, de az nem biztos hogy egy pörgő életmódú nagyvárosi munkahelyen lesz.

Te dédelgeted magadban ezt a fóbiát, így nehéz megszabadulni tőle. Pedig ezt kéne, szakember segítségével.

Sok sikert!