Rosszindulatú kolléganők a munkahelyen?

Nyugi nagyon sok ilyen munkahely van, fogalmazhatnék úgy is hogy ahol egynél több nõi dolgozó van ott folyik a rendszeres kibeszélés.

Például ahol én dolgoztam ott még a középkorú férfiak is ezt csinálták. Az egyik nõ munkatárs rendszeresen kibeszélte a saját fiát is. És persze kollektívan mindig az volt kibeszélve aki szabadságon volt.

Te csak végezd a munkádat és maradj mindig semleges az ilyen emberekhez. Tudom nem könnyū, de heti 20-30 óra kibírhatóbban hangzik mint +50.

Egyik munkahelyemen mindenki mindenkivel üvöltött (a vicc az volt, hogy a velem egy szinten álló kollegina jött oda ordítani velem meg mással, néha nála idősebbekkel is üvöltött), aztán a háta mögött meg jól elhordták mindenféle szerencsétlen idiótának az emberkéket.

Plusz, minden nap a műszakodban rettegtél, vajon a műszak végén is ott fogsz e még dolgozni vagy kivágnak... (Mivel minden apróságért halálosan kiakadtak és emellett folyamatosan rugdosták ki az embereket). Ami azért gáz, mert lelkileg leterheled magad ezzel a stresszeléssel, miközben folyamatosan elviseled, hogy ordítanak Veled és am is nagyon kifáraszt maga a meló, amit végzel, 10-12 órán át.

Betanítási idő volt, betanítás - délelőtt elmondtak 5 perc alatt valamit, este elmondtak 5 perc alatt valamit (rengeteg volt a meló, sajnos nem értek erre rá), azt se tudtad mi merre hány lépés, ha kértek valamit, nem tudtad megcsinálni mert nem tudtad még hogy kell, mire ők ordítottak, hogy béna vagy, szedd össze magad, szerencsétlen vagy, stb.

Na ott nem volt összetartás, senki senkiért nem tartotta a hátát, ha elszúrtál valamit, abban a pillanatban, ijedten mutogattak a főnök előtt Rád a kollégák (nem gonoszkodásból, félelemből).

Nekem már a családom könyörgött, hogy hagyjam ott őket, mert először csak néha elsírtam magam, aztán már naponta elsírtam magam, aztán már munka előtt bőgtem, aztán már a nap 24 órájában reszkettem az idegességtől, aztán már az egészségemre ment.

Ugyanúgy nem tudtam elmenni; nem volt másik álláslehetőség, a pénz kellett.

Aztán lett új állás.

Annyi hasznom van, hogy amikor nyavalyog valaki a fiúja miatt vagy ő depis mert csúnyán néztek rá vagy nem tudja mi az élete értelme, elmondom neki ezt röviden, hogy majd várja meg, amikor ezt vagy hasonló finomságokat kell átélnie, akkor nyavalyogjon... És akkor hirtelen mindenki elhallgat.

Szóval átérzem a helyzeted, rossz kollegák a munkahely legnagyobb elrontói, nekem azóta a munkahelyeimen nagyon rendes emberek voltak, kb naponta örömtáncot lejtek, hogy hogy lehetek ekkora szerencsés! :)

Kitartás!