A munkahelyen kicikizhetnek, ha megtudják hogy 30 feletti férfiként nem akarok gyereket?
Nem kell velük közölni, hogy nem akarsz gyereket.
Ha meg valahogy mégis szóba jön, és jön a szokásos "De miért nem?" kérdés, akkor mondd azt, hogy nem szeretnél erről beszélni, inkább lapozzunk egyet.
Én is harmincas vagyok, ráadásul nő, akinek már "illene", hogy gyereke legyen. Én annyit mondok, hogy azért nincs, mert így alakult, ill. egészségügyi okokból nem szülhetek. Ha tovább faggatnak, témaváltást javaslok a beszélgetőpartnernek.
Amúgy én sosem szoktam senkit ilyesmiről faggatni, mert magánügy, de hát nem egyformák az emberek.
Sok a kíváncsi és tapintatlan ember, aki szeret mások magánéletében kutakodni, ez van.
a sok fárasztó kérdést meg lehet úszni a hazugsággal.
fölösleges azzal hitegetni magad, hogy elfogadnak, az emberek többsége nem gondolkodik és sablonokat követ, aki más mint az átlag, az mindig célpont lesz.
a munkahely nem barátgyár, dolgozni mész oda, nem érdemes pár szónál többet váltani az emberekkel, mert akkor elkezdenek hülyeségeket kérdezni és beszélni.
Persze hogy kicikiznének, engem azért kicikiztek mert munkahelyi buliba nem mentem(én voltam a legfiatalabb a munkahelyen és azt a zenei stilust amit a többiek hallgattak nem tudom tolerálni, mulatós zene)
Persze mindenki azt hitte hogy mindenkitõl különbnek képzelem magam, de le voltak szarva
Tegyél rájuk magasról. Én egyszerűen, huszonéves nő létemre sem gondolom azt, hogy a munkahelyen ilyen témákról kellene beszélni...Mert az oké, hogyha barátokkal, vagy családtaggal beszél az ember ilyesmiről, de munkatársakkal...?
Én is rendszeresen tapasztalom, hogy mennyire imádnak számomra tök idegen emberek vájkálni a magánéletemben. Egyszerűen mindent tudni akarnak rólam, a legapróbb részletekig. Nem arról van szó, hogy az embernek teljesen el kellene zárkóznia a munkatársai elől, lehet barátkozni meg beszélgetni, de az ilyen jellegű témáktól irtózom ilyen légkörben.
A munkatársak nagyrészt nem barátok és az ilyen jellegű témákat barátokkal kellene megbeszélni, nem pedig kollégákkal. Egyáltalán mi közük hozzá? Miért érzik azt, hogy nekik feltétlen tudniuk kell arról, hogy mikor utoljára szex, mikor akarok majd gyereket, mire költöm a fizetésem, milyen az otthonom, milyen színű melltartót viselek......édes istenem, komolyan a falra tudnék menni az ilyen emberektől.
Munkahelyre nem barátkozni megyünk, hanem elvégezni a munkánkat. Az csak jó, ha sikerül szerezni egy-két barátot, nekem is volt munkahelyen olyan kollégám, akivel jó barátok lettünk és akivel el tudok beszélgetni az ilyenekről, de elsősorban, mint barátnak mesélek neki a magánéletemről, nem pedig mint a kolléganője.
Akit én nem érzek magamhoz közelinek az felőlem meg is pukkadhat, nem fogok mindent kiteregetni magamról.
Egyrészt, mert nem úgy lettem nevelve, hogy bárkivel bármit megosztok, másrészt, mert tudom, hogy simán felhasználhatják ellenem.
Szóval ha ki cikiznek érte, nyugodtan könyveld el őket retardáltnak és röhögd ki őket. Aki ilyen miatt ítél el téged az menjen és ássa el magát. Tényleg nem tudok mást mondani az ilyen emberekre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!