Nagyon félek elkezdeni dolgozni, mindjárt vége van az egyetemnek, mert félek, hogy nem fogom megállni a helyem - más is volt ezzel így amikor elkezdett dolgozni?
Most vagyok a PhD. tanulmányaim 3 éves végén, de nagyon para, már aludni sem tudok miatta, hogy mi lesz, ha el kell kezdenem dolgozni - lesznek ott fiatalabbak, akik lehet hogy többet tudnak, biztos mindenki mindent jól tud, nekem pedig nem sok gyakorlatom van, noha a PhD. alatt volt gyakornoki helyem, de ott sem tanítottak úgy sok mindenre, amit igényeltem volna.
Annyira parázok, hogy legszívesebben elbújnék valami barlangba, normális érzések ezek?
Másnál is volt ilyen, amikor elkezdte - másnál mindjárt minden ment elsőre?
Jó átlaggal végeztem, kapós szakmában, tehát nem az elhelyezkedéssel van a gond, bármikor találok helyet, de úgy érzem, a tudásom nem elég semmire sem - kérlek, írjatok pár tippet, mit lehet ilyenkor csinálni.
Kulturált válaszokat várok és előre is köszönöm!
5.:
Aha, igen ez a "kevés vagyok" feeling - másban amúgy nem jellemző, csak ezen a téren.
Én is mindig mondogatom magamnak, hogy valószínű nem azért hívtak egy külföldi egyetemre, mert annyira kevés amit tudok, de a jó mentor, az kellene, a professzorom rengeteget utazik, bár ha itt van akkor segítőkész.
A maximalizmus megvan :-) egy tanárom egyszer azt mondta "szerinted mindenki hibázhat, kivéve Téged, önnmagadnak nem engedsz hibázást" - volt benne valami.
Ezért most kerülöm a hibalehetőségeket, olymódon, hogy kihúztam magam a problematikus körből, de ez ugye nem mehet mindig így, nem lehet az egyetemi iroda négy fala között élni vagy a könyvtárban örökké.
Az ötleted tetszik, köszönöm a válaszodat!
válasza:Kérdező: eddig miért nem dolgoztál középsuli és egyetem alatt egy-egy kicsit? Itt rontja el a legtöbb diák/egyetemi hallgató. Csupán csak suliba járnak és haza, semmi extrakurrikuláris tevékenységek.
8 év egyetem és phd alatt folyamatosan diákszövetségekben és különböző szakkörökben tevékenykedtem, tudva azt nagyon jól, hogy szükségem van a tapasztalatra úgy saját, mint más szakmámban is, közben min. 25 egyetemi ingyenes táborban voltam, mindegy volt, csak társaságban legyek, amelyekhez elengedhetetlen volt a jó félévi átlagom, így tanulmányi ösztöndíjat is kaptam, mindezt nappali egyetemeken. Érettségi előtt is több alkalommal utaztam olcsó de kreatív diák táborka. Mindehonnan gyűjtöttem kisebb-nagyobb tapasztalatot, amelyekre építeni tudtam.
A helyedben mindenképpen egy alapítványnál kezdeném a munkaviszonyomat (nem túl nagy fizetésért), ahol legtöbbször barátságosak és nincs akkora hajtás sem, mint privát szférában.
Azt se felejtsd el, hogy a nyugdíj eléréséhez min. 35 éved kell legyen ledolgozva, a világ összes országában.
válasza:kicsit én is ilyen voltam, bár én relatíve könnyen kaptam állást nem is rossz kezdőbérért bár nem mérnöki. Tepertem ezerrel, mindent maxra akartam csinálni, aztán mára rájöttem, hogy más is lazára fogja. amit kell megcsinál az ember, de többet csak akkor ha az állás múlik rajta.
Jó példa még az álláshordetés. szinte csak azt nem kérik, hogy sz-pd le magad fejenállva, körben meg tök laza az egész.
válasza:#10 Az összefüggés ott van, hogy a PhD tanulóknak elvileg a legjobbak legjobbaiból kellene állni, ehhez képest 28-30 évesen az egyetemről kikerülve döbbennek rá a világ működésére, és hogy "jaaaa, hát tapasztalatot is kellett volna szerezni vaze". Én kb 18 évesen felismertem ezt a roppant bonyolult összefüggést, elkezdtem önkénteskedni, aztán önkénteseket vezetni, aztán előadni konferenciákon az eredményeinket, aztán helyi projekteket és kutatásokat koordinálni, aztán nemzetközi szintre pottyantam, aztán nemzetközi bizottságokba és igazgatótanácsokba kerültem, saját technológiára épített start-upba fogtam, stb stb. Még mindig nem fejeztem be az MSc-t (25 vagyok) de teljes munkaidőben vagyok egy világszervezetnél, és tanácsadóként kérnek fel ENSZ-es projektekben. Nyilván sok téren mákom volt, jó helyen voltam jó időben, jó szakmára kezdtem el építkezni, támogató párkapcsolatban, stb. De számomra hihetetlen, hogy egy nálam egyetemen 4-5 évvel többet eltöltött PhD hallgató még az elején sem tart a szamárlétrának. 10 év alatt. Lustaság? Motiválatlanság? "Már úgyis sínen vagyok"-érzés? Miért? Ennek a pszichológiája önmagában megérne egy PhD kutatást. Egyébként az általad említett "kapós szakmában végeztem" és a "kutatásom túl elvont ahhoz, hogy abban akarjak dolgozni" kicsit ellentmondásos számomra.
Persze - mint mondtam - a lényeg nem is a konkrét terület, hanem munka közben megszerzett gyakorlati tudás, vezetői képesség, NETWORK (!!!!), rendszerben gondolkodás, stb. Ha ezek megvannak, akkor szinte bármilyen területen el tudsz helyezkedni, van sok postdoc barátom akik csak úgy cikáznak a kutatóterületek között, nemnövekedés gazdaságtanából energiahálózatok, mesterséges bőrsejtekből zöld építészet... igazából a lényeg ott belül kell, hogy legyen. Ha leírod miben van konkrét tudásod, tapasztalatod, akkor talán tudunk ajánlani humánerőforrás-barátabb munkahelyet.
Te figyelj már, ha már ilyet kérdezel: "eddig miért nem dolgoztál középsuli és egyetem alatt egy-egy kicsit?"
Teljesen de igazán nagyon el vagy tévedve!
Olvasd vissza amiket írtam válaszként, abból kiderül.
Amiket ideírogattál, azok nekem is megvoltak, de azért a tábori/diákegyleti iszogatást és vedelést nem sorolnám a munkatapasztalatok közé - komolyan röhögtem, milyen arcot képzeltél te az írásom mögé, atyaég, mintha valami kocka lenne.
"Azt se felejtsd el, hogy a nyugdíj eléréséhez min. 35 éved kell legyen ledolgozva, a világ összes országában."
Tévedsz. Ha bövebben kifejtést kérnél erről, véletlenül elég jól kiismerem magam, de ilyen ostobaságot már ne írjál, csak mert az interneten olvastál valamit.
Akvyr:
Nyilván, ebben egyetértünk. Nem magamat fényezem most, hanem azt támasztom alá, hogy igen, az hogy egy külföldi egyetemen, idegen nyelven írom a PhD. dolgozatomat, és meghívásos alapon érkeztem, azért csak elmond valamit, igen, konferenciákra pedig kötelező járnom. Még minden tapasztalatom nagyon jó volt, visszahívtak.
A munkatapasztalataimról írtam a többi hozzászólásban, tehát nem arról van szó, hogy tapasztalatlan vagyok, eddig volt több gyakorlati helyem, és rendes alkalmazásban is álltam, persze mindezt külföldön.
"nemzetközi bizottságokba és igazgatótanácsokba kerültem"
Ez jól hangzik, de nem tudom mi áll mögötte, tehát ha 25 évesen valóban és kamu nélkül és hátszél nélkül itt tartasz, akkor már ne is haragudj, de elég egyedi eset vagy, huszonéveseket nem nagyon láttam még ilyen helyeken, maximum gyakornokként vagy juniorként.
És az egyéb tényezők is sokat nyomnak a latban, tudod ha valaki a nulláról indul, tökcsóróként, olyan szinten csóróként, hogy nem tud elmenni prezentálni, mert nincs pénze megfelelő outfitre, vagy nincs meg a jó időben és jó helyen, na, akkor azért nem ilyen egyszerű.
Tehát az érveléseddel csak részben tudok egyetérteni.
"Lustaság? Motiválatlanság? "Már úgyis sínen vagyok"-érzés?"
Vagy inkább a fentiek, ugye, a legkönnyebb ráfogni ezeket valakire.
"Egyébként az általad említett "kapós szakmában végeztem" és a "kutatásom túl elvont ahhoz, hogy abban akarjak dolgozni" kicsit ellentmondásos számomra."
Nem értem, miért.
NETWORK (!!!!)
Na ez az, ami otthon is más és itt is más - otthon nehezebb boldogulni, ennyi év külföld után nyilván ufóként fognak rámnézni, annyira másként látok dolgokat és másként reagálok problémákra.
És a network - vagyis a kapcsolatépítésen múlik minden.
Ha szimpi vagy, és akarják, hogy ott legyél, ott leszel, ha csak tehetséges, de nem szimpi, csóró, satöbbi, sokszor alapból kiesel a rostán, csak ezért.
Nem infós vagyok amúgy, Nektek manapság tényleg nagyon lehet előremenni.
Mindenesetre érdekes szempontokat írtál köszönöm!
válasza: válasza:Nem olvastam végig a további hszeket, csak morzsázgattam. Mi is a gond az infósokkal? Csak, mert kissé úgy jött le ez a rész számomra, mintha lenézendő vkik lennének. Egyébként én is az vagyok...igen, bármilyen meglepő egy munkanélküli infós vagyok. Szerintem nincs is még egy ilyen szakma, amibe annyi mindent elvárnak folyamatosan, mint ez...szerintem, ahogy írtam korábban én pont, azért is estem át a maximalizmus lovának a túlsó oldalára.
Amihez még hozzá akartam szólni az a network.
Az nem a kapcsolatokon múlik, hanem csak is a megfelelő kommunikáción, és azon, hogy mi sugárzik ki az emberből. Nem más itthon se, mint bárhol máshol. Ha nem tudsz profin, magabiztosan kommunikálni, és nincs önbizalmad akkor halott ügy az egész téma. A kapcsolat pont a legkisebb szükséglet. Márha a network, mint marketing került szóba. Deha más területként volt említve, akkor se múlik azon, hogy vannak-e kapcsolataid. Viszont azt tudniillik, hogy a network, mint fogalom az főleg a marketing területekre vonatkozik, ... külföldön is.
Kedves utolsó, szerintem félreértettél valamit, az infósokkal aztán éppen nincs semmi gond, pont hogy nekik van most nagyon is jó dolguk, és kapósak!
"Szerintem nincs is még egy ilyen szakma, amibe annyi mindent elvárnak folyamatosan, mint ez..."- aha, kivéve az orvosokat, akiknek naprakésznek kell lenniük gyógyszerekből, beteg anamnézisből, a jogászokat, akiknél naponta jönnek a közlönyökben az új jogszabályok, és máris bukták a pert, ha épp nem olvasták, és még sorolhatnánk a szakmákat.
A networkos részt köszönöm, látod, itt kint a networking állandó kapcsolatépítést jelent, amit Te írtál, arról ebben az összefüggésben még nem értesültem, de otthon így értelmezik, na, ez is egy olyan dolog, amit nem tudtam, mert nem lakom ott. Tehát a network, mint marketing rész a marketingen belül értelmezendő, de ez nem függ össze direkte azzal, ahogy érvényesülsz, na de mindegy, mert ez egy hasznos pont volt, köszi!
válasza:Ok, akkor félre értelmeztem, tény, h tényleg csak morzsákba olvastam el, ez rossz tulajdonságom! :)
Kapcsolatépítés itthon is, de a hangsúly nem azon van, hanem a marketingen, és függeni meg a kommunikációtól függ. Amit úgy emlékszem írtam is. Legjobban egyébként pont a networkbe, illetve marketing szakmákba lehet megtanulni azt, hogy hogyan kommunikálj, hogy add el akár saját magadat is a munkaadóknak. Én régebben pályakezdőként részt is vettem ilyen munkákba, pont azért, hogy menjen. Jobban is megy, mint kezdőként, de vhogy nem az én világom, legtöbbször viszont, ezért is bukom be az interjúkat is, mert nincs érzékem még se ahhoz, h eladjam magam a munkaadóknak. Pedig tényleg tudom, h hogy kell stb., csak egyszerűen nem tudom átéléssel "csinálni". Amit hresek mindjárt ki is szoktak szúrni.
Ami a szakmákat illeti: igen több szakma is van ahol folyamatos igény van a fejlődésre, de én úgy is fogalmaztam info terén, azt hiszem, h nem zárom ki a többit. Viszont az említett szakmákban általában egy területet kell fejleszteni, míg info több területet. Főleg, h minden olyan tempóba változik, h az ember nem győzi fejleszteni magát, én legalábbis már döcögősen teszek így.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!