Mit adsz el a munkaerőpiacon?

Nem nevetséges és nem ízléstelen.

Természetesen nem úgy adja el magát az ember, mint egy emberkereskedő a prostituáltat.

De egy termékkel és a reklámmal végül is párhuzamba lehet állítani.

Hiába vagy te egy nagyon jó tudású szakember, ha elmész egy interjúra szakadtan és nem tudsz megszólalni.

Tehát fontos a csomagolás (a megjelenésed) és fontos az is, hogy mit tudsz magadról elmondani (reklám).

Nem kell szó szerint venni ezt, hogy eladod magad, nem kell rajta megbotránkozni.

Lehet hogy nem hangzik túl ízlésesen, de ettől még egy ilyen világban élünk. A legtöbb ember kénytelen a megélhetéshez eladni magát.

Kedvenc grafikonom (USA-ban a vagyon megoszlása a lakosság közt): [link]

röviden: 2007-ben a felső 1% birtokolta a vagyon 34,6%-át, következő 4% a 27,3%-át... az alsó 40% meg a 0,2%-át!

Nem kell ennyire érzékenynek lenni, ezt "saját magadat" úgy kell érteni, hogy azt a tudást, amit megszereztél, azt a szakértelmet, azt, amihez értesz, és az idődet. Ezt adod el a munkaerőpiacon. És mint mindenhol, itt is fontos a marketing a meglévő belső értékek mellett. Az ember nem árucikk és nem termék, de a tudása, szakértelme, hozzáértése az az. Ahogy mondjuk lekvárokból is van jó meg kevésbé jó, egy adott foglalkozásból is van olyan, aki a legjobbak között van, és van, aki csak úgy elvan.

Az emberkereskedelem, prostitúció meg már egy egészen más téma. A munkáltató a te idődet és szaktudásodat fizeti meg, annál többet, minél ritkább a tudásod, vagy minél jobb vagy abban, amit csinálsz. De a döntés a te kezedben van. Ha nem akarod, nem adod el neki azt, amit tudsz. A prostituált jó esetben maga dönt úgy, hogy eladja, amit ő tud. Rosszabb esetben kényszerítik rá, de az már büntetőjogi kategória, ahogy minden kényszerítés, erőszak az.

Nézd úgy, hogy nem a testedet adod el, nem a szerveidet bocsátod áruba hanem az idődet és szaktudásodat, talpraesettségedet és kommunikációs képességed. Talán így már kevésbé gusztustalan.

Gondold bele magad egy munkaadó helyzetébe. Többet ér neked pénzben az, hogy milyen egyéniség az alkalmazottad? Nem, amíg nem megy a produktvitás rovására a szabályozás.

De ez már inkább a munkakörülmények témaköre.

És figyelj hogy a munkaszerződésben ne legyen szó a vesédről:)

Nem, ezt nem úgy kell elképzelned. A belső tudásodat, motivációdat, képességeidet "adod el", a munkád árát ezek az értékek szabják meg. Minél jobb a tudásod, tapasztalatod, minél jobb képességeid vannak, annál többet érsz a munkaerő piacon.

Amikor elmész egy állásinterjúra, akkor úgymond egy olyan jó képet akarsz adni magadról amit az interjúztató biztosan meg akarjon "venni". Amikor beszélsz magadról, az a saját marketinged.

Nekem ez a szöveg teljesen normálisan hangzik, mondjuk én közgazdász vagyok, ha nagyon a szakmám szerint szeretnék gondolkozni, akkor én is így gondolkozom.

A munkaerőpiacon közgazdaságtani értelemben munkát adsz el. A sajátodat. A munkádat, ill. annak értékét befolyásolja a tudásod, a gyakorlatod, a tapasztalataid, a személyiséged, a megjelenésed, a fizikai/egészségi állapotod stb. stb.

A munkád ára a munkabér, de ez egyben a szabadidőd ellenértéke is, hiszen a szabadidődből veszed el a munkára szánt időt.

Nem hinném, hogy kötözködni kéne ezzel a kifejezéssel kapcsolatban, mert ez csak egy szófordulat, hogy "magadat adod el". Azt sem kell szó szerint venni, hogy vered a fejed a falba.

Szervkereskedelemhez semmi köze, mert minden szerved a tiéd marad. (Remélhetőleg.) Emberkereskedelemnek nem emberkereskedelem, mert valójában nem adsz el senkit, nem korlátozol senkit a személyiségi jogaiban. Magadat sem.

A prostitúció pedig egy másik szakma.

A marketing pedig létezik a te életedben is. Az is marketing, amikor csajozol/pasizol, megpróbálsz valakire jó benyomást tenni. (És ehhez nem kell feltétlenül hazudni.) Az is marketing, ha virágot veszel anyák napjára.

Ha neked ez ízléstelen, nagyon nehéz dolgod lesz a nagybetűs életben.

A közgazdaságtanban nincsen ember, csak munkaerő (aminek egy egysége általában nem is a munkás, hanem a munkaóra). A munkaerőpiacnak is megvannak a saját törvényszerűségei, mint minden más piacnak. Persze ez nem az élet, hanem egy modell, a valóság leegyszerűsített mása. Erre azért van szükség, hogy valahogyan le lehessen írni a közgazdasági törvényszerűségeket. E szerint pedig a háztartások a munkaerőpiacon felajánlják a vállalatoknak a birtokukban lévő termelési tényezőket, többek között a munkaerejüket, tehát nem önmagukat ajánlják föl, hanem azt a tudást, képességet és szakértelmet amivel rendelkeznek. A vállalatok ezekkel a termelési tényezőkkel termékeket és szolgáltatásokat állítanak elő.

Remélem ez a rövid lecke közgazdaságtanból segített megérteni, hogy miért ezzel a szóhasználattal élt a fent említett cikk.

"egyenesen éljek a cégnek, azonosuljak a céljaival, a szervezeti kultúrájával - 0-24 legyek egy olyan személy, aki elválaszthatatlanul integrált része a cégnek.."

Ha jó munkaerő akarsz lenni, ha azt szeretnéd hogy minden nap motiváltan és lelkesen lépd át a munkahelyed küszöbét, akkor igen, elengedhetetlen hogy a szervezeti kultúrával, a vállalatod céljaival azonosuljál. A piacon való megmaradáshoz elengedhetetlen hogy a vállalaton belül ne legyen széthúzás. Ehhez az kell hogy a vezetők és a dolgozok egy célért hajtsanak: a profitért.

Arról is tudnék mesélni hogy mi kell ahhoz hogy egy munkaerő igazán motivált legyen a munkahelyén, de azt hiszem akkor beszélgethetnénk pár oldalon keresztül.