Miért nem fogadják el a munkakeresők a nekik felajánlott állást?

Munkanélküliként alapvetően én nem válogattam, a közvélekedés szerint alantas munkát is végeztem egy ideig, pucoltam wc-t, dolgoztam látástól vakulásig kínaiaknak, éjszakákat töltöttem egy földalatti telefonos központban, most is elég lenézett munkaköröm van.

Egy papíron nem erotikus munkát mondtam vissza, élesben már kellett volna ezt-azt csinálni, ráadásul minimáltól alig többet fizettek volna, komolyan, akkor inkább lakásos qrvának megyek, ha ezt akarnám csinálni...

A -többe kerül dolgozni, mint amit kapnék- jellegű munkákat sem vállaltam, vállalkozóit nincs pénzem kiváltani azért, hogy utána saját szakállra utazzak. A rendszeresen nyomuló biztosítókat, a Zeptert is visszamondtam, hiába utazgatok, telefonálgatok egész nap, ha nem adok el semmit nincs pénz, csak a költségeim nőnek.

amikor nekem mind1 volt csak munka legyen, akkor elvállaltam a legfosabb melót is. úgy gondoltam kell a pénz, a nullánál még a 30e ft is több. gazdag nem lettem, de baromi sokat tanultam az életről, mások sorsaiból, és ezen a gyatra melóhelyen ismertem meg a legjobb barátomat! :) aztán amikor már nagyon nem bírtam akkor dobbantottam. az egészségem többet ér a pénznél.

egyébként gondoljatok bele: azért vannak ilyen elérhetetlennek tűnő követelmények, mert ha annyi lenne a max elvárás hogy legyen egy érettségid meg pár év akármilyen tapasztalatod, akkor a HR-es megőszülne mire kiválogatja az olyanokat, akiket egyáltalán érdemes interjúztatni.

nagyon sok az álláskereső.