Miért a világon a "legtabubb" téma a fizetés?

Kedves kérdező!

Nagyon érdekes kérdést vetettél fel! Ritka itt a valóban új kérdés, de ez mindenképp viszi a pálmát! Ha lehetne pontozni a kérdéseket, erre 10-ből 9-et megadnék!

Nem csupán barátok, rokonok között tabu a fizetés, kereset, hanem munkahelyeken is. Mindenki fél, hogy esetleg ő többet kap és ezért megszólják a kollégák. Ráadásul a törvény is kimondja senkinek semmi köze hozzá, csak annak aki adja és a ki kapja.

Életem során eddig két olyan céggel találkoztam, ahol minden dolgozó egyforma bérezésben dolgozott egy-egy munkakörben, ráadásul nem titkolták. Annyi eltérés volt, hogy ki hány órát teljesített az adott hónapban. Mindkét cégnél év végén plusz pénzzel jutalmazták a kiemelkedően teljesítő kollégákat. Ennyi megkülönböztetés volt csupán a dolgozók között.

Sok esetben nem csak idegenek előtt titkolózik az ember, hogy mennyit keres, de a saját családja előtt is. Férj a felesége előtt, és fordítva. Első házasságomban teljesen közös kasszán voltunk. Mindketten beletettük az összes keresetünket és eldöntöttük, mire, mennyit költünk. Úgy gondolná mindenki ez így működne. Hát nem, ex-nejem átvágott, nem fizette be a számlákat, hatalmas adósságot csinált.... Jelenlegi házasságomban mindketten annyit teszünk bele a közösbe, amennyire épp szükség van. Ezenfelül a többi pénzünket sem szórjuk el, sőt a családra költjük. De mindkettőnknek van saját kis tartaléka. Működik! Ebből a félretett kis pénzekből mentünk eddig nyaralni, kirándulni, ebből veszünk meglepi ajándékokat, stb.

Ez visszavezethető azokra az időkre, amikor egy ember "értékét", megítélését kizárólag a vagyon határozta meg. Nem volt az olyan rég. Egy-két száz éve szinte egyenes arányosságban állt az ember hírneve a vagyonával. Ha volt pénzed, akkor ország-világ dicsőített, ha nem volt pénzed, akkor meg egy senki voltál. Tök mindegy, milyen ember volt, legfeljebb a szóbeszéd megemlítette, hogy azért mégsem annyira jó ember, de ez igazából semmit nem befolyásolt.

Aztán a társadalom és az emberek értékrendje fejlődött, és bár mág mindig igaz "a pénz hatalom" elv, egyre inkább előtérbe kerülnek a valódi emberi értékek. Úgy gondolom, ezért lett ez ekkora tabutéma. Ami egykor igazságtalanul meghatározó volt, mára viszont már nem döntő az ember megítélésében, az szinte kötelező érvényű, hogy tabuvá válik. Főleg egy olyan világban, ahol emberséges, rendes emberek szinte éhenhalnak, tanult, művelt emberek éhbérért dolgoznak, legális bűnözők meg agyonkeresik magukat.

Szóval ez egyfajta védekező mechanizmus, hogy még véletlenül se a "régi mérce" szerint ítéljék meg az embert, hanem a személye és a tettei alapján.

Persze vannak más okok is, hogy egyesek miért nem szívesen beszélnek róla. Mondjuk nekem ha lenne százmillióm, 100%, hogy szinte senki nem tudna a vagyonom pontos összegéről, de még csak hozzávetőlegesen sem, nem hiányzik senkinek, hogy a vagyona miatt bűnözők céltáblája legyen.

Az viszont nem igaz, hogy mondjuk az intim dolgok kevésbé számítsanak tabunak. Persze, azon ribik körében, akit a férfi könnyebben lát ruha nélkül, mint smink nélkül, náluk lehet. De normális körökben az intim dolgok jóval magasabb fokú tabunak minősülnek.

Idősebb rokonok folyton azzal cseszegetnek hogyan merészelek többet keresni náluk, miért nem szervezem be őket is a céghez(közben távolról sem értenek azokhoz a munkákhoz). Mióta tudják mennyit keresek ismerősöket nem lehet egyedül hagyni a lakásban még annyi időre sem hogy elmenjek wc-re mert elkezdenek kutakodni, ha közösen megyünk valahova mindig velem akarják fizettetni az egészet mondván hogy "úgyis gazdag vagy", közben autót nem engedhetek meg magamnak és a következő 20 évben fizethetem a lakáshitelt(nekik ez számít gazdagságnak, gondokat okoz ha az ember jobb anyagi körülmények között köt ki, mint amiben felnőtt). Aztán ha ezek után nem vagyok rájuk kíváncsi még engem hívnak hálátlannak, antiszociálisnak, különcködőnek...

Már többször megbántam hogy másoknak elmondtam mennyit keresek.

Munkahelyemen viszont nyíltan tudunk beszélni arról ki mennyit keres és csoportosan megyünk a bértárgyalásokra. Főnökök ettől nagyon ki vannak akadva mert a kevésbé rámenős embereket nem tudják rávenni hogy kevesebbért dolgozzanak.