Szereti valaki a munkáját?

Én pl. szeretem, nagyon is. (Kivétel egy-egy nap, de szerintem ez bárkivel előfordul, hogy besokall.)

Amivel nem vagyok elégedett sajnos, az a fizetés. :(

Én.

Programozó vagyok.

Szeretem alapból,csak sajnos a körülmények és egyéb dolgok (emberhiány, eszközhiány,időhiány stb..) miatt sokszor vagyok türelmetlen, bár próbálom elfojtani, nem mindig sikerül. Szerencsére a szeretet amit kapok, és a sikerélmények kompenzálják a nehézségeket. Egyébként nővér vagyok. :)

25/L

Igen, az összes eddigi munkámat szerettem egy kivételével, amikor is feketén kellett dolgoznom, mert nem jelentettek be. Az nagyon nyomasztott, gyűlöltem. De a többi jó volt, mégha kevés fizetésem is volt és túlóráznom kellett. Hasznosnak éreztem magam, és ez jó volt.

Szerintem az összes olyan embert ki kellene rúgni, aki nem szereti a munkáját, nem szeret dolgozni! Legalább lenne helye azoknak, akik szeretnek dolgozni, szeretnének, de munkanélküliek önhibájukon kívül. Ők sokkal lelkiismeretesebben dolgoznak, megbecsülik a munkát, szorgalmasabbak, és velük sokkal nagyobb eredményeket érhetnének el a cégek...

Eddig minden munkában találtam örömöt és keserűséget is.

Tudod ez olyan mint a Jing-Jang. A fehér részben a kis fekete pont jelzi a jóban a rosszat. A fekete részben a kis fehér pont jelzi a rosszban a jót. Tehát nincs csak rossz és csak jó. Mindig van egy jó a kicsi rosszal és fordítva. Ez jelenti az életet. A munka is ilyen.

Szeretem a munkámat. Jelenleg én is programozó vagyok.

De a munkám nem habostorta!

40%át utálom, mert sok a szívás mások hibájának javításával. Dokumentáció írást teljesen zombivá tesz.

60%át szeretem, mert a fejlesztés, az új dolgok kitalálása felvillanyoz.

100%ban büszke vagyok arra, amit letettem az asztalra! A hibáimmal együtt.

Amikor kőművesként dolgoztam,

... nem szerettem helyszínre menni, voltak nagyon bunkó ügyfelek, csatornázást sosem csíptem, mert könnyen behánytam. Utáltam, ha a munkavezető nem engedett 10óraizni, és wécére menni. (Egyszer vittem neki munkatörvénykönyvet, aztán lapos lett a pofikája). De ott szépen látszott mit dolgoztam, nekem ez fontos. Kell a pici lelkecskémnek az, hogy értékelhessem magam. A téli hónapokat kivéve a munkám 80%át szerettem 20%át utáltam.

Diák melóban borzalmas munkahely a helpdesk. Többet költöttem a munkába járásra, mint amennyit fizettek. 100%át utáltam. Egy kizsákmányoló idegszanatórium volt. Próba idő alatt felmondtam. Tapasztalatnak jó volt.

Gyárban dolgozni kínos volt, mert az alkalmi diák munkás többet kap, mint aki ott van már 5 éve. Ezért én hívtam meg az öregeket sörre, hogy csökkenjen a feszültség.

Matematikát tanítottam 2 x 1 félévet. Élveztem, mert nagyon jó élmény, ha miattad érti meg valaki azt, amit könyvből nem tud felfogni. És borzalmas volt olyan kritikát kapni, hogy "miért magyaráz ilyen részletesen, nem vagyunk mi dedósok", "ezt miért nem lehet rendesen elmondani", "ez engem nem érdekel, miért kell itt ülni". Ezért egy év szünet után hiába próbáltam újra, nem tetszett. Több pszichológia tanulással könnyebben kibírható. 90%át így is szerettem, de a fájó pontok nagyon erősek voltak, meg a fizu is kevés volt. Magánszférában meg teljesen más a hangulat, ott 100%a élvezhető, csak akinek szüksége van rá, nem tudja megfizetni és nem én vagyok a Teréz Anya.

Mindenhol ott a Jing-Jang.

Nagyon is szeretem. Amikor bemegyek reggel, szinte már olyan, mintha a második otthonomba mennék haza. Nem nagy ügy, eladóként dolgozom egy kis üzletben, nem is túl sok fizetésért (első munkahelyem, és a jelenlegi élethelyzetemben most ennyi is elég). Egyelőre megéri, mert boldog vagyok, nyugodt vagyok, és kijövünk ennyi pénzből. Nem hiszem, hogy ilyen helyen és ennyiért akarnék dolgozni 10 év múlva is, ha már családom lesz, de most tökéletesen megfelel.

Édesapámék pedig egyenesen imádják a munkájukat. Az a szenvedélyük, az életük.

takarító vagyok.

szeretem csinálni, de kell hozzá gyomor, ha pl vki wc-t takarít, és miket lehet ott látni...:)