Tényleg olyan szörnyű ez a munkahely?

1.) Klimatizált céges autó, 3 személyes, puttonyos. GPS van benne, tehát utána tudnak nézni, merre jár vele az illető, de nem teszik. Munkaidőben simán megoldható egy nagybevásárlás, ide-oda szaladgálás.

2.) Hétfőtől péntekig, 8:00-17:00-ig tartó munkaidő - egy jó bő órás ebédszünettel, meg a millió kis ide-oda szaladgálással, ügyintézéssel. Belefér egy hazajövetel, akár egy félórás-órás szundítás, szülőkhöz beugrás ebédre, vagy csak úgy, stb.

3.) Szakmunkás minimálbérnél valamivel több fizetés hivatalosan, meg még egy jó adag zsebből.

4.) Teljesen felszerelt konyha-ebédlő benn a cégnél: tűzhely sütővel, edények, poharak, tányérok, kávégép (frissen őrlős), elektromos kávéfőző, filteres kávé-teafőző, mikró, grillező (olyan mikrószerű "dobozos"), hatalmas hűtő, üdítő, sör-bor-egyéb. Kávét-teát-ilyeneket a főnök veszi, nem a dolgozók dobják össze.

5.) Sok-sok céges buli főzőcskézésekkel, szintén a főnök állja, nem a dolgozók. A dolgozók vihetnek családot, asszonyt, barátnőt, egyebet.

6.) Év végén céges vacsora elegáns étteremben, az oda-visszautat a cég oldja meg busszal. Sógor-koma-jóbarát-család-gyerekek-akárki szintén vihető, nem kell ráfizetni a dolgozónak.

7.) A cég szerszámkészletét a dolgozó akkor kéri kölcsön és viszi haza a saját melóját intézni, amikor akarja, csak fel kell írni. Elég drága cuccokról van szó, némelyik milliós érték körüli.

8.) Munkaidő letelte után megengedett a dolgozóknak bennmaradni a kényelmes, klimatizált ebédlőben sörözgetni-borozgatni, ameddig akarnak. Nem csak pénteken. Sokszor a főnök is csatlakozik.

9.) Sok cucc, ami a szerelésekből kimarad, hazavihető, azt csinál vele a dolgozó, amit akar. Sokszor ezek az alkatrészek teljesen használhatóak, eladhatóak, szép mellékest össze lehet szedni belőle.

10.) 8-10 hetente ügyeletet kell vállalni hétvégén, ünnepekkor. Annyi a hátránya, hogy ha hívják a dolgozót, akkor menni kell.

11.) Betegszabi nincs. Pontosabban maximum egy-két nap, a többit már fizetetlen szabadságnak írja be a főnök. Ha reklamál a dolgozó, akkor találnak mást a helyére... Manapság meg ugyebár az ember örül, ha helye van, nem akar játszani vele. A gyerekes dolgozókat könnyebben elengedik, a főnök nagyon gyerekpárti.

Ismerősömről, azaz egy jóbarátomról van szó. Folyamatosan sír, hogy milyen rossz helye van, meg hogy b...ogatják odabenn, akár más hibája miatt is. Ez nyilván rossz, de mindenhol ez van. Én még fiatal vagyok, de diákmunkákon és iskolai külső gyakorlati helyeken sok helyen megfordultam már, így beleláttam sok cég belsős ügyeibe, de sehol nem voltak ilyen körülmények, még megközelítőleg se. Mindenhol csak rosszabb. Dunántúli városban van a cég, sok helyre kijárnak, jól menő vállalkozás.

Mivel jó barátomról van szó, így mindig nekem sírja el a bánatát, de kicsit már sokallom, hogy minden nap ez megy. Ha meg megmondom neki a véleményem, hogy inkább örülne, hogy jó helye van (meg egyáltalán, helye), akkor halálra sértődik, és le vagyok hülyézve, hogy mit tudhatom én, még fiatal vagyok - pedig ő is csak egy pár évvel idősebb nálam. Nem akarom magamra haragítani, mert szeretem, mint barátot (még ha férfiak között ez furcsa is), de egyszerűen már sok. Tényleg ennyire szörnyű helye van? Máshol nagyobb a dolgozók megbecsülése?