Van még olyan ember, aki letudja a 8 órás munkát és utána éli az életét laza streszmentes élettel?

úgy értem hogy minden munka manapság már nagyon szivatós, teljesítményorientált, nem úgy mint az előző rendszerben? (anyáék elmentek munkahelyre, ott ledolgozgatták a 8 órát, aztán hazajöttek, és soha semmi idegeskedés nem volt, hogy jó-e, elég-e, stb. amit csinálnak) Most minden ismerősömtől azt hallom, hogy megszakad, soha nem elég amit nyújt, állandóan aggódik, hogy mi jön még, fogja-e bírni, meg tudja-e oldani a feladatot stb. MIntha soha nem lenne elég akik vagyunk, amit tudunk mindig újabb és újabb plusz kell. Már az újabb trend az, hogy felvesznek egy munkahelyre de nem úgy mintha ez a te munkahelyed lenne, és alkalmazott lennél, hanem felvesznek 2 hétre mondjuk, hogy megnézzék mennyi profitot termelsz, és az alapján döntik el, hogy maradhat-e a próbaidő végéig. Inkább vállalkozási szemlélet ez, hogy közösen dobjuk össze amut tudunk, mindent adjunk bele a cégbe, hozzuk a profitot. Manapság mindent kiszámolnak már, hogy ki mennyit tud beletenni a közösbe, milyen erőkkel húzza előre a céget, mennyi költségbe kerül stb, és arányokat számolnak. Két stresz válaszerakció lehetséges erre: 1. eleve úgy sem tudom megcsinálni, úgysem leszek elég jó. így marad a színjáték és az ellébecolás addig amig fel nem tűnik a vezetőségnek hogy x alkalmazott nem termel ki elég zs-t. 2. verzió, hogy az ember megszakad, és elmegy az emberi képességeinek a tűrő határáig.

Az érdekelne, hogy más is ezt tapasztalja, vagy csak mi vagyunk rossz helyen?

Létezik még olyan állás, vagy szakma, ahol az ember letudja a nyolc óráját dolgozgatással, kisebb problémák megoldásával, de nem terhelik túl, nem kell emberfeletti módon megerőltetnie magát, és nem állandósul rajta a stresz, hanem hazamegy, és éli életét. másnap újra bemegy a munkahelyre, de nem szorongva, félve, hgoy nem tudja megcsinálni a munkát, vagy hogy nem bírja el amit rányomnak?

Vagy a világ változott? szerintetek???