Mit lehet tenni egy ilyen munkahelyi közösségben, hogy jobb viszonyom legyen a kollégákkal?

Nagyjából egy éve dolgozok ezen a helyen, egyetem után ez az első munkahelyem, ahol a szakmámban dolgozok. Már interjúkor voltak problémáim a munkahellyel, de tapasztalatot akartam szerezni, így belevágtam. Röviden sok stressz, sok felelősség, veszélyesebb részei is vannak, fizetetlen túlóra -><- diplomás minimálbér fizetés

Sokszor voltak pillanatok, amikor megtörtem, gondolkodtam a felmondáson, de B terv hiányában maradtam, illetve azért mert tapasztalatot akartam még mindig szerezni. Sajnos már egyetem alatt elment ettől a hivatástól a kedvem (gyerekkori álmom volt, tehát nem egy kényszer választás volt), most próbálok olyan irányát megtalálni, ami tetszik a szakmámom belül.

A lényeg, hogy nem szeretem a munkám és ezt még nehezíti, hogy a munkatársaimmal se találtam meg a közös hangot. Nincsenek látványos konfliktusaim velük, de sokszor azt érzem, hogy semmibe vesznek vagy lenéznek.

Egy kis csapatról van szó, vannak akiket kihagyok, mert keveset vannak bent, főnöki státuszban vannak, így kevesebb velük a kapcsolat. Akikkel többet vagyok:

- Van 1 személy (A), akinek azonos végzettsége van, mint nekem, azonos munkakör, csak mentorált kezdetekben, nagyobb tapasztalata van, mint nekem. Csak részben van átfedés a munkaidőkben, így ritkábban találkozunk.

- Van egy háttérmunkás csapat, 2 fő (B és C), ők csinálnak mindent, ami nem szakmai feladat. Velük érzem azt, hogy igazán nem találtom a közös hangot. Legalább az egyikük mindig bent van, így velük folyamatos a kapcsolat. Amikor kezdtem, az egyikük helyén egy másik személy volt (D). A régi személy elég közvetlen volt, azonos korúak voltunk, korábban pár nap erejéig dolgoztunk együtt. Vele kicsit tudtam barátkozni. Ez idő alatt párszor visszajött hozzám, hogy “B” kiközösítve érzi magát. Nem érzem, hogy ez valóban megtörtént volna, max. mostmár nem csak kettesben voltak, hanem én is ott voltam. Egyáltalán nem lett “D”-vel személyesebb viszonyom.

“C” mintha “B” hiányzó darabja lenne. Gyorsan nagyon jó barátság lett köztük, sok szempontból nagyon hasonlóak. Én viszont teljesen elmagányosodtam. Ez még annyira nem lenne gond, de ha egyszerre ketten bent vannak, akkor jön igazán, hogy semminek vagyok nézve. Úgy érzem egész nap minden szavamra vigyáznom kell, bármit mondok, lekezelően válaszolnak. Valamiért ha egyedül vannak, egész normálisan hozzám tudnak szólni, de azért olykor ilyen helyzetben is van, hogy kérdezek és van, hogy nem is válaszolnak.

Részben szerintem az is gond lehet, hogy fiatalabb vagyok, de közben meg feladatkörben felettük vagyok. És itt nem csak a korom, hanem a tapasztalati időm mennyisége is benne van. (Pár év van köztünk, de mindkettőjüknek családja van, ami miatt nagyobbnak érződik a korkülönbség köztünk)

Ebből volt nemrég konfliktus. Bejött egy váratlan feladat, ami miatt a másnap reggelt át kellett szervezni. Én és “C” voltunk bent. Gyorsan összegeztem, hogy alapból mik lettek volna a másnapi teendők és ez az új feladat, hogy variálja át a napot. Megkérdeztem, hogy mit gondol, hogy tudnánk megoldani. Erre azt mondta, hogy ő nem oszthatja be az én időmet, nekem kell dönteni. Miután elmondtam, hogy akkor hogy legyen, jött a szájhúzogatás és másnap dúlva-fúlva jött be.

“B” többször hétvégén is rámír, hogy ezt meg azt megcsinálnám-e én, tehát ő nem egyszer osztott rám ki feladatot.

Máskor is volt feladat leosztással kapcsolatban probléma, akkor vállhúzogatás volt, mikor kérdeztem, hogy szeretnék. Miután megmondtam akkor, hogy legyen, ha nekik mindegy, akkor jött a sértődöttség a kiosztott feladatokra.

Másik rész ahol érzem, hogy néma konfliktus van köztünk, az a munkám segítése. Vannak olyan háttér dolgok, amiket nekik kellene megcsinálni, de helyettük én csinálom meg, mert amúgy nem lenne elvégezve. Nem kőbe vésett feladatok, hogy az ő feladatuk, de “A”-nak ők csinálják meg. Kezdetben párszor megpróbáltam őket megkérni, hogy csinálják meg, de egyből jött, hogy biztos nem lesz idejük erre. Nem nagy dolgokról van szó, pár perces feladat lenne, főleg ha napi szinten lenne elvégezve. Csak nekem nem mindig van lehetőségem arra a pár percre, így jó lenne, ha segítséget kérnék, akkor kapnék is.

Vagy amikor bent van egy ügyfél, nekik jegyzetelniük kellene a történteket, de mindig azt veszem észre, hogy nálam mást csinálnak (számláznak, szkennelnek, emailekre válaszolnak,…), így emlékezetből írhatom meg a dokumentumokat.

Hogy tudnék a helyzeten javítani?

Vagy ha javítani nem tudok, magamban ezt, hogy tudnám helyrerakni, hogy ne érezzem magam szarul a nap végére?