Mit csinálnátok a helyemben?

A tél most jött, te hónapok óta szenvedsz...

Mostmár húzd ki tavaszig, aztán kész, ha eddig halogattad és még november végén tüzifát sem vettél.

Remélhetőleg nem csak munkahelyi vonatkozásban, de úgy általában is levonod a megfelelő következtetéseket

Amíg azt érzékeled, hogy hülyére próbálnak venni, írasd/írjátok le konkrétan, hogy mi a TE feladatod. Erre nem azért van szükség, hogy a te idiotizmusodon lehessen kuncogni, hanem pontosan azért, hogy amikor elgurul valamelyiknek a gyógyszere, akkor az orra alá tudd dugni, - "az anyátokat nézzétek hülyének" gondolattal kísérve.

A másik részlet az irányodba tanúsított mocskos beszéd, amellyel annyit tudsz kezdeni, hogy egyszer elmondod értelmesen a figurának a csíziót, ami szerint ezen túl figyelmen kívül fogod hagyni azokat a megnyilvánulásait, amelyeket neked címez és nem észlelsz benne annyi tiszteletet, amennyit te adsz.

A. Megérti és alkalmazkodik

B. Három napon belül bereked vagy agyvérzést kap

Ehhez elengedhetetlen a következetesség. Ha nincs meg hozzá az önfegyelmed, vesztettél! Fontos az is, hogy ezzel visszaélni sem illik!

A harmadik a barátság témakör.

Tudom, hogy könnyű kívülről osztani az eszet, de komoly problémákat szokott generálni, ha egy ember megpróbálja összeboronálni a munkahelyi életét a magánéletével. A munkahely munkahely, a magánélet pedig magánélet. Nem véletlenül nem egészséges, ha pl. férj és feleség egy munkahelyen dolgozik, de az is komoly helyzetet idézhet elő, amikor valaki rokonának a főnöke, barátságnak látszó kötelék alakul ki egy beosztott és a főnök vagy a főnök bizalmasa között. A probléma abban szokott kicsúcsosodni, amikor megromlik egy ilyen viszony - bármiért is - és onnan nemigen van visszaút. Érdemes odafigyelni arra, hogy az ember élesen megkülönböztesse a magánéletet a munkahelyi élettől - és ne próbálja a kettőt átfedésekkel élni.

Bizonyítékokat is lehet gyűjteni bekapcsolt és úgy felejtett diktafonnal, - amennyiben másként nem megy, - de itt sem szabad átmennie a történetnek a "bizonyíték" kiprovokálásába, mert az átlátszó.

A legkomplikáltabb részlet pedig az, hogy miként végezz el egy feladatot, mert ez soktényezős.

Munkaintelligencia.

Rátermettség.

Szorgalom.

Képzettség - és a fene tudja, mennyi mindent össze lehetne itt és most lapátolni.

Mindenesetre nyilvánvaló, hogy a szakmai prioritások visznek mindent, de annak nincs jelentősége, hogy egy kávés bögrét 10:30 perckor mosol-e el vagy 10:33-kor, - ha a szakma nem szenved emiatt csorbát! Amikor cseszegetnek, ignorálni kell, - különbséget kell tudni tennie mindenkinek az építő jellegű észrevétel és a szimpla b@szogatás között. Ha nem akar, nem képes valaki ezek között különbséget tenni, akkor ne csodálkozzon, ha képen foss@k idővel!

A fizikai erőszak ellen - így vagy úgy, - de már a megtörténtét követően azonnal érdemes fellépni. Főnöknek, rendőrségnek jelezni, ivartalanítani térddel az illetőt, szemeit kinyomkodni mint egy pattanást, pajeszánál fogva földre kényszeríteni, sípcsonton rúgni, - egyebek. A férfiaknak is vannak érzékeny pontjaik, amelyekre nem tudnak gyúrni! Ki tudja, a te esetedben mi fér bele és milyenek a fizikai, lélektani adottságaid! Az viszont biztos, hogy a semmit tevés megerősíti az erőszakot alkalmazó állatfajt abban, hogy helyes cselekszik, joga van ahhoz, amit tesz és gátlástalanul megtehet bármit, bármikor a kiszemelt áldozatával. Meg kell törni ezt a hitét időben, de fontos itt is az arányos fellépés, - nem eshet át a túloldalára a történet, mert abból te fogsz kijönni rosszabbul!