Kérhetem magam táppénzre emiatt?

9, mondjuk ez relatív. Az egyik főnökasszony a régi munkahelyemen egy csütörtökön nem ment dolgozni, mert beteg lett, szombaton meg rakta fel a Facebookra a fényképet, hogy épp túrázik. Alatta egy csomó komment, munkatársaktól, hogy jaj de jó és megérdemli. Megjegyzem, amikor beteg leszek, 2 nap múlva biztos nincs erőm túrázni menni...

Én ugyanazon a munkahelyen elmentem táppénzre és egy itthon készített képet kiraktam a Facebookra. Azonnal jöttek is a privátok, hogy most akkor hogy is van ez, ha táppénzen vagyok, minek csinálok ilyeneket...

10: Egyes helyeken jár az úgynevezett jelenléti bónusz (vagy ahogy nálunk a gyárban hívták: betegpénz), amit januárban fizetnek ki, és csak akkor kapod, ha egyáltalán nem voltál beteg a megelőző évben. (Illetve, ha csak 1 vagy 2 napot voltál beteg, még jár valamennyi, persze arányosan kevesebb.) Körülbelül a fizetés felének megfelelő összeg. Na most, ez ugye természetszerűleg hozza magával azt, hogy sokan nagybetegen, a lábukon alig állva is bemennek dolgozni, mert nem akarnak elesni az év eleji bónusztól. Hozzáteszem, ez önmagában egy diszkriminatív koncepció, mert nagyjából azt érezteti, hogy a főnökség szerint a dolgozók csak kamuból jelenthetnek beteget.

11: Én a helyedben megírtam volna nekik a következőt: Mégis mit kellene csinálnom betegség alatt? Csak feküdni és a plafont bámulni?

12, ilyen nálunk is van. Életemben egyszer voltam táppénzen, mikor szalagszakadásom volt vagy hat éve (könnyű fizikai munka, egész nap talpon vagyok, egy pokol lett volna szakadt bokaszalaggal járkálni), és nem azért, mert a munka hőse vagyok, és betegen is bejárok, hanem szimplán nem kapok el valahogy soha semmit, megfázva se voltam gyerekkorom óta.

Ennek ellenére rohadtul igazságtalannak érzem az ilyen rendszert. Pontosan tudom, hogy vannak kollégák, akik sokkal többet törődnek az egészségükkel, mint én. Három évig volt a lakótársam az egyik közvetlen munkatárs. A srác ez a tipikus edzőtermi aszkéta figura volt. Minden kajáját otthon csinálta, szigorúan 1 rész szénhidrát, 1 rész zöldség és 1 rész fehérje (husi, tojás... nagyon sokat tanultam tőle egyébként egészséges táplálkozásról), alkoholt a születésnapján meg szilveszterkor ivott, akkor se sokat, nem dohányzott egyáltalán, heti 4-5 nap mozgott valamit, este 9-kor már ment aludni, és mégis ő volt évente három alkalommal dögrováson, én meg, aki akkoriban a hadiárvák könnyeit is felittam (meg ha valakinek megvan a törlés... nem vagyok rá büszke, de azt is), láncdohányoztam, három órát pihentem félrészegen és mentem dolgozni, és meg tudtam magamat győzni arról, hogy a Hell+cigi az jó reggelinek és a sajtos rúd+másik hell+tekert cigi ebédnek, meg soha. Nincs igazság a földön, és azóta biztos vagyok benne, hogy aki meg van győződve róla, hogy ő az életmódjával, meg a vitaminjaival, meg akármivel előzte meg a betegséget, az jó eséllyel egy idióta. Nyilván lehet javítani a neked osztott lapokon, de attól még ha nyertél a genetikai lottón, akkor lehetsz egész nap göthösök közt, részegen úszkálhatsz a jeges-szaros Dunában, meg ihatsz csapvizet Egyiptomban anélkül, hogy fosnál tőle, míg ha nem jártál olyan jól, akkor a legjobb, legtisztább életvitellel annyit érhetsz el, hogy nem másfél hétig vagy dögrováson, csak négy napig, meg nem évi hatszor, csak évi háromszor. Mindenkinek van egy olyan rokona, vagy ismerőse, aki alkoholista volt, szemetet evett, láncdohányos volt, és 90+ évig élt, meg olyan is, aki odafigyelt az egészségére, mégis idő előtt elvitte valami. Emiatt rohadt igazságtalan a rendszer, mert senkinek nincs 100% kontrollja afelett, hogy mikor lesz beteg. Ennyi erővel lábméret, magasság, súly, szemszín alapján is oszthatnánk bónuszt, vagy az alapján, hogy ki hányszor kakil egy nap.

Egyébként a mostani munkahelyemen azért is kértek már táppénzt, mert mentálisan nem voltak jól. Bár lehetne ezt általánossá tenni, hogy ha épp tele van a tököd, akkor kaphass pár nap igazolt távollétet, de ahol még az is kérdésként merül fel, hogy ha fizikailag szarul vagy és kimerült vagy, akkor elmehetsz-e táppénzre, az majd talán húsz év múlva lesz általános, vagy elfogadott, hogy pihensz, ha "csak" lelkileg nem vagy jól.