Miért utálom a kollégáimat?

Milyen választ vársz?

1. "A kollgáid köcsögök, csak te vagy a szép és jó, nem is érdemel meg a világ téged" típusú léleksimogatóst,

vagy

2. "Egy trágya hulladék vagy, akit jogosan gyűlöl mindenki." típusú önostorozósat?

Én nem utálom őket bár toxikusok valahol sajnálom és egyszerre meg is értem őket. Hogy így kezdtek el viselkedni, mert a viselkedés mögött is mindig húzódik valami háttértörténet.

Az is lehet úgy érzik mai világban csak így lehet túl élni érvényesülni, attól azt ahogy beszélnek másikkal és egymás háta mögötti szarkavarást nem fogadom el, de megértem.

Utálni meg nem akarok senkit, maximum vannak akiket ezen cselekvések alapján kevésbé kedvelek.

#2

Ez a válasz alapján gondolom, hogy lehetséges hogy magadat többre tartod érzelmi intelligenciát illetően, magadról azt gondolod, hogy feljebb vagy, és zavar meg dühít, hogy ilyenekkel kell közösséget vállalni meg együtt lenni, akik "nem a te szinteden" vannak érzelmi intelligenciát illetően.

Olyan biztos hogy van, hogy toxikus meg lehúzó környezet (én is megéltem), csak nem mindenki reagál úgy, hogy na hát én azért ennél jobb vagyok, mi az hogy ilyenekkel kell lennem. Mintha te nem eshetnél ugyanabba a hibába egy percre sem...Ne gondold. Mi, emberek nagy mellénnyel mondjuk, hogy "én?....én bezzeg ilyet soha nem tennék, így soha nem viselkednék", aztán 10 perc múlva megcsinálja ugyanazt mint a másik, és észre sem veszi.

Szóval szerintem próbálj elfogadóbb lenni az emberi eshetőséggel kapcsolatban, meg a hibákkkal kapcsolatban. Ettől még nem fogadsz el midnent, ettől még tudod tartani a határaidat.

Tudom, tudnak olyat produkálni az emberek, amikor ez nagyon nehéz, én is szenvedek ezzel.

Meg is adtad a választ:

"Érzelmileg egy gyerek szintjén állnak.".

De vedd figyelembe, hogy lehet, hogy a munka leterheltsége is megköveteli, hogy így regenerálódjanak.