A főnököm finoman szólva egy hisztérika. Mit lehet az ilyennel csinàlni?

Nehéz ügy, sajnos biztos megoldás nincs. Így az az ember viselkedik, akinek valami komoly frusztrációja van, de nem tudatosul benne, hogy ez az övé, és nem a környezete okozza. Több dolgot meg lehet próbálni, de az ő közreműködése nélkül egyik sem működik.

Felvállalhatod a konfliktust és szembesítheted. Ez lenne legkézenfekvőbb, de odaállsz egy érzelmileg instabil emberrel szemben, és még jobban kibillented. Ez megterhelő és kockázatos lépés lenne még a felettes-beosztott viszony nélkül is. Már most is ki van merülve idegileg, ha még növeled rajta a nyomást, nem biztos, hogy jól regál, főleg hogy említetted, hogy amúgy is sértődékeny.

Megpróbálhatsz rájönni, hogy mi a baja, és segíteni rajta, ha sikerül, akkor enyhül a frusztrációja és hálát érez. Ezzel is több gond van. Egyrészt megerősíted benne, hogy ti vagytok a hibásak, másrészt azt üzened felé, hogy inkább engedelkeskedsz, csak ne kelljen törődni vele, harmadrészt pedig ha nem találod el a baját, akkor még frusztráltabb lesz, és úgy jársz, mint a gazdit vigasztaló kiskutya: még beléd is rúgnak.

Megpróbálhatsz törődni vele. Elviszed ebédelni, kérdezgeted, hadd ventillájon. Én innen szeretem kezdeni, mert a konfrontációt is jobban fogadja, ha azt érzi, hogy vele vagyok, illetve a megoldásokhoz is úgy jutunk el, ha elmondja mi baja. Bármilyen jól hangzik, nem könnyű. Kezdjük azzal, hogy kedvesnek és türelmesnek kell lenned ahhoz, aki tönkrevágja a napjaidat már régóta, és valószínűleg közben is kapod a szart a nyakadba. Az igazi gond viszont, hogy tulajdonképpen helyet cseréltek, és te kezded vezetni őt, ami te szemedben sem biztos, hogy oké, de ha kicsit is bizonytalan magában, simán ellenséges is lehet.

Említetted, hogy szólnál a felettesének. Teljesen logikus lépés, hiszen a főnöködet megszerelni nem a te feladatköröd, hanem az övé. Valójában ez a vállalat érdeke is nem csak a tiéd, de jól kell csinálni. Eszkalálni azért kockázatos, mert a felettes egy ismeretlen az egyenletben. Ha úgy gondolja, nem akar ebbe belebonyolódni, a gyorsabb és olcsóbb megoldása a konfliktusnak, ha téged hallgattat el. Ha bele is megy, akkor is ott lesz a főnököd, aki védeni fogja magát, és sejthetően erősebb pozícióból. Meg hát vannak helyek, ahol eleve nem szeretik az árulkodást.

De lehet elegánsabban is eszkalálni. Mi van, ha tényleg megkeresed a főnök főnökét, de nem panasszal, hanem tanácsért? Ahelyett, hogy részletesen elmesélnéd, milyen attrocitások értek, inkább elmondod, hogy úgy látod, a főnök nincs jól, ez kihat a környezetére is, de tanácstalan vagy, és segítséget kérsz. Ha ezt hitelesen meg tudod tenni, azzal magadra nagyon jó fényt vetsz, mert árulkodás és felelősséghárítás helyett együttműködést és megoldást kerestél, de közben transzparenciát is teremtettél. Ideális esetben kaphatsz néhány jó ötletet, fontos információt (pl lehet, hogy ő tudja, mi a főnökököd baja), de akármi is lesz, egy szintte feljebb már egyszer hallották a te nézőpontod is.

Megteheted azt is, hogy kivársz. Ha hiába csapkod, mint az elszabadult hajókötél, semmi nem változik, akkor előbb-utóbb kénytelen valamerre váltani. Csak ehhez le kell pörgetned magadról a sok szart, amit hozzád vág, meg az egyéb aljasságot, amit kipróbál.

Meg persze, fel is mondhatsz.

Mint látod, mindegyiknek ára van, és a felmondáson kívül egyik sem csak rajtad múlik. Én személy szerint a párbeszéd kezdeményezős, és a felettes bevonós irányból indulnék, és talonban tartanám a kivárást és a felmondást.