Egyes munkáltatók miért nem húznak meg felső korhatárt a dolgozóknál?

A tanári karok többségében ugyanez a helyzet.

Vannak kollégák, akik plusz pénzt szeretnének, ezért nyugdíj utánbis tolják, pedig totál kiégtek, mások meg szétunják magukat otthon, ezért maradnak, pedig már menniük kéne.

Aki a legrosszabbul jár,az a diák, aki nem találkozik fiatal kollégával.

Kérdésedre válaszolva: nem lehet életkor alapján diszkriminálni.

"esetleg azt nézni, hogy mennyire szorul rá anyagilag az az idős ember."

Lehet, hogy most nagyon csúnyán fog hangzani, ami írok, de: az megvan, hogy a munkahely nem jótékonysági intézmény? A munkáltatót az érdekli, hogy az adott ember hogyan végzi a munkáját, nem az, hogy van-e olyan (adott esetben rosszabbul dolgozó), aki jobban rászorulna anyagilag a fizetésre.

Hogy érthetőbb legyen: mondjuk van egy autógyáram, a vezető tervezőmérnök egy idős, nyugdíjas korú ember, akinek mindig vannak új, megvalósítható ötletei, és ha valamelyik nem válik be, pár órán belül megtalálja a megoldást. De, mivel egy másik mérnök mondjuk jobban rászorulna anyagilag a fizetésre, rúgjam ki, és vegyek fel helyette valakit, aki ugyan szintén mérnök, nagyon profin ismeri a szabványokat, a műszaki rajzot, a tervezőprogramokat - csak éppen nincs semmi önálló ötlete. Csodálatos öntökönrúgás lenne a munkáltató részéről.

Nem az idős alkalmazottaknak ciki, ha nem képes jobbat ajánlani, jobban teljesíteni náluk egy fiatalabb munkaerő.

Ha tevőleges ember vagy alapból és hirtelen úgy adódik, hogy nincs mit csinálnod, te is rosszul éreznéd magad a világban! Sok ember azért él meg szép kort, mert világéletében olyan dolgokkal kötötte le magát, amelyek megélése által hasznosnak tudta magát. Azok szoktak - az egyébként egészségesek közül - első körben eltávozni az élők sorából, akik inaktívakká válnak és emiatt haszontalannak érzik magukat, majd leépülnek.

#7

A probléma azzal van, hogy sok esetben a fiatal be sem jut a rendszerbe, mert az idős még dolgozna.

Tény, de ezek szerint még mindig tud valamit, akit nem távolítottak el az életkora miatt!

Kétarcú ez az egész, mert az is igaz, hogy a legtöbb munkáltató 25-40 éves korig tekint munkaerőként számításba vehető erőként az emberekre, - a fiatalabbakat azzal szívatják, hogy nincs 140 év munkatapasztalatuk - és éppen ezért esélyt sem adnak nekik, nincs hol, mitől fejlődniük, - a 40 felettieket pedig úgy kezelik, mint a vén trottyosokat, - nem is érdekli a legtöbb munkáltatót, hogy milyen adottságokkal rendelkezik az illető, beleilleszthető-e a pályázható munkakör ellátásába az illető.

Igazságtalan mindegyik, akárhonnan is nézzük!

Ha ehhez hozzátesszük, hogy a fiatal "csak" szeretne venni egy lendületet és emberhez méltóan élni, előrébb jutni az általa elképzelt célok mentén, de az idősebb embereknek meg nem elég a megélhetésükre a havi jövedelmük és ugyancsak az emberhez méltó élet vágya a "bűne", nincs miről beszélni!

Az ürülék büdös marad, - akár szilárd, akár híg!