30+-osan felvehetnek gyorsétterembe dolgozni, vagy kiröhögnek?

Fel? Mi miatt röhögnének ki?

Mi miatt indul el ez a szarcunami az ágyában?

Nyugdíjasok is dolgoznak ott...

De amúgy ezzel a paranoiával kezdeni kell valamit.

Covid intézkedések miatt szűnt meg a munkám, mindenre jelentkeztem, takarítói állásra, bolti eladónak, meg gyorsétterembe is. Mindhez volt egyébként tapasztalatom még diákéveimből.

Takarítónak, bolti eladónak nem vettek fel. De legalább olyan kérdéseket feltettek, hogy milyen gyakran kell pisilni mennem, általában havi hány napon át menstruálok, és mennyire intenzív a vérzésem, mi a családi állapotom, szeretnék-e gyereket, meg miért nem csatoltam motivációs levelet az iradai takarítói állás mellé (nem kérték a hirdetésben), voltak pillanatok, amikor konkrétan kerestem, hogy vajon hol rejthették el a kandikamerát.

Elmentem egy gyorsétteremhez (nem meki, de hasonló), elmondták, mi lenne a munka, vállalom-e, mikor tudok kezdeni. Őszintén elmondtam, hogy ha ennek a helyzetnek egyszer vége lesz, én takarodok vissza a saját szakmámhoz, és nem érdekelte őket, mert úgyis akkora a fluktuáció, gyorsan be lehet tanulni, és megszokták. Egyébként tényleg így volt, két évet dolgoztam ott végül, másfél év után tanítottam épp be az egyik új kollégát, és akkor döbbentem rá, hogy azok közül, akikkel együtt kezdtem, a műszakvezetőkön, vezetésen kívül senki nem dolgozik már itt.

Egyébként nekem tényleg jó fej kollégáim voltak, többségükkel a mai napig jóban vagyok, meghívtak a diplomaosztójukra, az esküvőjükre, vagy csak időnként küldenek egy update-et, hogy hé, most Tallin-ban van cserediákként, jó neki ott. Mivel én is a harminchoz nagyon közel dolgoztam konkrét tinik, meg fiatal felnőttek közt, egy kicsit úgy éreztem, hogy mindenkinek a munkahelyi anyukája, nagytesója vagyok. Volt, aki elhívott, hogy élete első albérletéhez a szerződéskötésnél legyek ott, mert már több lakásbérlésen túl vagyok, tudom, mire kell figyelni, hogy ne vágják át.

Persze, ha nem akarsz jóban lenni a munkatársaiddal, vagy nem sikerül áthidalni a generációs különbségeket, akkor is, legalább kapsz érte pénzt, plusz napi egy étkezést megspórolhatsz, de én rengeteget spóroltam azon, hogy mi a selejtből korlátlanul vihettünk haza, hiszen úgyis csak a kukában végezte volna - bár ez vezetőségfüggő, hallottam olyan sztorikat, mikor besegítettem más egységekben, hogy a szigorúan kis adag krumplihoz egy kis szószt se nyomhattak maguknak az ebédszünetükben, mert a nyomorult főnökük ezt is nézte.

Alapvetően szerintem ha akár a munkatársakkal, akár a főnökséggel gond van, akkor érdemes más helyre átkérned magad első körben. Mert a csapat, meg a management dönti el, hogy minden napod jó nap, vagy egy nyomorult pokol az egész. Illetve, ha teheted, kérd magad konyhára. Igen, koszos leszel, vizes leszel, de hidd el, 1000x jobb, mint szárazon, tisztán elviselni a rohadt kareneket.