Van bennem egy félelem az álláskereséstől? Mit tegyek?

Nem szabad félni ettől. Nyilván mindig van jobb de én már egy csomóhelyre beadtam az önéletrajzom (fizikai munkákra)

Volt ahol vissza szóltak, behívtak interjúra. Volt ahol válaszra se méltattak. Ha meg igen akkor vagy felvettek vagy volt több jelentkező és mást választottak. Másrészről ha pedig felvesznek akkor első lépés hogy meg kell próbálni beilleszkedni. De hogy őszinte legyek veled, hagytam ott munkahelyet azért mert rossz volt a csapat. Vagy nem éreztem magam jól az adott helyen. De figyelj próbálkozni kell. Néha egy szar munkahely is jobb mint a munkanélküliség....

Most ahol jelenleg dolgozom ez sem könnyű de nem nagyon találok mást. Ez van most és kész. Így fogom fel. Sok sikert neked is. Add be nyugodtan a jelentkezésedet!

Jovendomondas nevu kognitiv torzitas.

[link]

Sajnos nálam is ez a helyzet. Már több mint egy éve keresek munkát és csak az elutasítást kapom. Amikor pedig kérdezik, hogy tavaly óta mit dolgoztam, csak a lenézést kapom, hogy nem volt munkám.

Arra viszont ne is gondolj, hogy biztosan szivatni fognak, mert ezt nem tudhatod. Lehet rendesek lesznek. Előbb találj (találjunk) állást.

Na pont ez a csökkentértékűség séma. Ha tényleg senki nem érne semmit, aki azt gondolja, akkor kb a kőbunkóknál tartana az emberiség, mert nem lenne kapacitás a fejlődésre. Elvégezted az iskoláidat, már dolgoztál valahol, valakinek a barátja vagy, valakinek a szeretett (legfeljebb rosszul szeretett) gyereke, tudsz egy csomó mindent csinálni, amit én nem - mért lennél értéktelen?

Amúgy fiú vagy vagy lány, hány éves, és milyen munkakört keresel?