Depressziós munkatársra rá lehet szólni vagy nagy kárt lehet okozni az egészségének?

A depresszió egy betegség, amit szakorvos diagnosztizál. Őnála ezt diagnosztizálták? Ha igen, akkor mondd neki, hogy beszéljen a kezelőorvosával, hogy gyakorlatilag nem tud dolgozni a munkahelyén, változtasson a gyógyszerén vagy az adagolásán.

Ha viszont nem diagnosztizált nála senki semmit, akkor vagy depressziós vagy nem. Ez esetben mondd el neki, hogy neked ez probléma, hogy őhelyette dolgozol. Ha lelkileg nagyon mélyen van, ne féljen szakemberhez fordulni, de ez hosszú távon így nem megy.

Normális munkahelyen az ilyet úgy kivágják mint a szart.

Azért van egy határ, a munkahely az munkahely, nem lelkisegély szolgálat. Ha problémája van forduljon szakemberhez, de az hogy jaj ő mennyire depressziós ne legyen már mentség arra, hogy mások dolgozzanak helyette azért hogy ő fizetést kapjon.

Én szólnék neki.

A kettes leírta korrekten, hogy itt miről is van szó. A felettesetek mit szól ehhez a viselkedéséhez? Ő nem látja, hogy eltűnik munkaidő közben meg azt, hogy késik?

Én azért sajnálom a szóban forgó embert. Nekem is rossz a lelkiállapotom az utóbbi időben. Persze próbálom nem mutatni, viszont nagyon fárasztó naponta megjátszani a jókedvű embert.

Ha valóban depressziós, akkor nem a "latinamerikai szappanoperához hasonlító életét" éli, hanem beteg. Csak mindenki hisztinek gondolja a lelki gondokat.

Ha már ott helyben sír és nem tud dolgozni sem, akkor keresse fel az orvost.

5-ös, nyilván nem megjátssza magát ez a dolgozó.

Ha valaki lázas és nem tud lábra állni, szerinted az is megjátssza magát???

Finoman ugyan, de én is szólnék neki. Jobb, ha tőlem hallja, nem pedig valamelyik főnöktől.

Erről neki van papírja, vagy honnan van ez a diagnózis?

Sajnálom őt, a helyzet viszont annyira komoly, hogy nemcsak magának, de a környezetének is árt már vele. Hosszabb távon pedig ez csak rosszabb lesz, ha nem keres fel egy szakembert.

Én a főnöknek szólnék, vagy ha van nálatok, akkor a HR-nek. Igazából megértem a kollégád is, én nem voltam hál' Istennek soha depressziós, de láttam rokonokat éppen, hogy funkcionálva bejárni, szerintem kb ilyen "minőségű" munkát végezhettek. De közben meg az embert is megértem, hogy örül annak, hogy egyáltalán be tud járni, meg még so-so el tudja végezni a munkáját. És értelek téged is, akinek szintén megvan a saját élete, és nem kellene más helyett dolgozni.

Szóval szerintem jelezd a főnöknek, ha jó fej, akkor rendkívüli alkalmassági, vagy ha azon átcsusszan valahogy, akkor rendkívüli szabadság, és ő otthon gyógyul, ti meg mentesültök az általa jelentett teher alól. Ha nem... Hát, akkor sajnos be kell bizonyítanotok, hogy helyette dolgoztok, és ki kell rúgatni. Ami tudom, hogy szar, senki nem akar ilyet csinálni egy munkatársával, aki épp elég nagy szarban van, de a végtelenségig nem dolgozhattok helyette.

Ha csak munkatárs, én a felettesének szólnék konkrétumokkal, hogy ez meg ez a viselkedés az, ami miatt nekem többet kell dolgoznom és árt a produktivitásomnak. És objektíven, higgadtan felsorolni... nem ilyen hevülten meg gúnyos szavakkal, hogy "szappanoperás életet él", hanem hogy napi szinten 20 percet késik, napi szinten fél órára eltűnik és emiatt áll a munkám vagy ezt nekem kell bepótolnom.

Én rá nem szólnék, max. akkor, ha a felettese vagy a HR a jelentésem után is sz.ik a dologba, de neki is higgadtan.