Ez esetben mi alapján választják ki az új munkatársat?

Állásinterjún kizárólag szubjektivitás van, kérdező.

Nagyon sok esetben nem az önéletrajz (szakmai múlt) dönt : el se olvassák.

Az én osztályvezetőm fénykép alapján szórta ki a jelentkezőket egy nyomozói pozícióra.

Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi volt a baj a jelöltekkel (akik közt volt olyan, aki képzettebb volt, mint aki 20 éve ott dolgozott), csak annyit mondott, hogy a fénykép alapján nem látja raktuk az elhivatottságot.

Na? Erre mit lehet mondani?

Akármilyen idióta is a főnök, mégis Ő a főnök.

És ha ilyenektől függ az állásod lehetősége.... és sok ilyen van, sajnos.

Más jobban vette az akadályokat.

És mostanában sok helyen van team fitt interjú is, ha dedikáltan itt nem is volt, de azt is nézik. Másnak lehet jobbak voltak a soft skilljei. Csak pár tipp.

"viszont szakmai interjúk voltak, ahol azért annyira nem lehet félrebeszélni"

Hiába szakmai az interjú, egy interjú akkor is pofára megy, mert nem tud másra menni. Adhatsz szakmailag jó választ, ha a viselkedésedben, a fogalmazásodban valami nem tetszik. Hozok néhány példát, talán úgy könnyebb megérteni.

A főnököm meg van róla győződve, hogy annyi interjú van már mögötte, hogy 10 perc neki bőven elég dönteni, éd utána mindig igaza van. Leszámítva, mikor rohadtul nincs - lásd a fenti két példát is -, de arra ki emlékszik ugye. Egyszer azért akart elutasítani egy jelöltet, mert az volt a benyomása, hogy majd dominálni akarja a környezetét. Ezt kb abból szűrte le, hogy elit suliból jött, biztos volt a tudásában, stb. Kiváló munkaerő lett a srác, de majdnem azzal bukott el, hogy túl jó volt.

Cserébe egyszer felvettünk egy srácot, aki akkora balf.sz volt, hogy olyat még nem láttam. Én is bent voltam az interjún, utólag látszott, hogy teszetosza, de azért erre senki nem gondolt. A fenti főnököm viszont teljesen beleszeretett. Pusztán azért mert az interjún kiderült, hogy külföldön pincérkedett egy ideig, és ahhoz nagy alázat meg elkötelezettség kell, hogy valaki helytálljon.

Ugyanezzel a főnökkel interjúztattunk egy húsz éves lányt. Láttam a főnökön, hogy a második percben eldöntötte, hogy felveszi. Azzal vette le a lábáról, hogy remegett a hangja meg a keze, annyira félt, de fogcsikorgatva végigcsinálta az interjút. Ezt a főnök imádja: mikor valaki fél, de akkor is csinálja. Konkrétan semmilyen komoly kérdést nem tett fel neki, csak olyanokat, hogy mivel szeret szabadidejében foglalkozni és hasonlók. Én faggattam a csajt, és néha még ki is nézett rám, hogy el ne ijesszem szegénykét.

Egyszer azért kerültem kellemetlen helyzetbe, mert egy volt kollégám fia jött interjúra. Nem voltam túl jó véleménnyel a faterról, és állandóan ezen a szemüvegen át néztem, nem tudtam mit csinálni magammal. Szidom a főnököt, de nekem sem megy.

Egy másik kollégám sztorija: el akart utasítani egy jelöltet, mert az állandóan tikkelt a szemével, emiatt ilyen kínos, kényszeres benyomást tett a kollégámra. Véletlenül kiderült, hogy szemüveges, csak most nincs rajta, és azért grimaszol folyamatosan, mert hiányzik az arcáról a szemüveg. Úgy 5-6 évig dolgozozz nálunk, a mai napig jóban vagyunk, nagyon jó szakember.

Sorolhatnám, de egyszerűen így megy. Két ember leül randizni, és ha nem kívánod a másikat nen fekszel le vele mondván, hogy minden téren megfelel az elvárásaidnak. Lehet álltatni magunkat, mint a főnököm, hogy jaj, de átlátunk az embereken, de valójában mindenki a szubjektív percepcióit vetíti ki.

A tökéáletes munkás:

1. Mindenre igent mond.

2. Nem kell megfizetni normálisan.

3. Ingyen napra is bemegy, kell a pénz alapon.

4. Nem tud váltani.

STB.

Nem a tudás kell ezeknek. Kell az olcsó munkaerő akit nem kell normálisan megfizetni.