Az emberek mennyi része dolgozhat olyan munkát, amit szeret?

Ismerősöm pont erről beszélt, hogy a hanyatló nyugaton ez az érték 70% körüli, itthon meg valami 20-30%. Nyilván fő ok a fizetés és a posztkommunista rendszer, hiszen lehet álommelód, ha nem élsz meg belőle, akkor elégedetlen leszel.

semennyi, az ugyanis nem munka

Az a jó ha a munkád egyben a hobbid is, akkor tényleg nem tekinthető munkának.

de a hobbi se hobbinak

Kérdés, hogy úgy értjük, magát a munkát szereti-e, vagy a munkahelyet. Sztem előbbiből jóval kevesebb van, mint az utóbbiból, mert sztem a legtöbb ember hobbija, érdeklődési köre olyan, hogy nem lehet belőle megélni vagy ha lehet, akkor is annyira túltelített a piac, hogy lesznek jobbak, akik miatt a többség nem tudja ezt pénzkereseti forrássá alakítani (gondolok ez alatt az írásra, éneklésre, zenélésre, kézműveskedésre, sportokra). Ill. sztem jobb is, ha vkinek nem a munkája a hobbija is, mert akkor könnyen ki tud égni, és nem tudja feltétlen elválasztani a munkaidőt a pihenőidőtől. Munkahely-kérdés... vannak normális munkahelyek itthon is. Nem sok, de van. Én is olyan vagyok, hogy a munkahelyemet kedvelem (nem imádom, mert a felsővezetésnek van 1-2 érdekes dolga, de a kollégák többsége tök jó fej, és mivel multi, azért normálisabban bánnak a munkavállalókkal, mint a magyar vállalkozások és a kkv-k... pl. van elég sok home office, nincs kötelező ingyen túlóra, 8 év alatt 1x történt olyan összesen, hogy nem az összes általam kért szabit adták ki akkor és úgy, és akkor is szépen, udvariasan kértek meg, normálisan megindokolták stb.). Persze a szar munkahelyből van több így is.

Én szeretek bejárni a munkahelyemre, mert a társaság jó, nincsenek szívatások, kirekesztések az újak irányába, a főnökeim sem basztatnak, és a fizuval is elégedett vagyok. A munkámmal viszont csak elvagyok. Majd ha megszerzem a szükséges végzettséget, akkor más területre megyek, ami tényleg érdekel.