Mi erről a véleményetek?

Kérdező, meg lehet érteni a te állaspontodat is, de a nyugdíjasok is voltak fiatalok. Nem tudok a szóbanforgó mumkatársaidról beszélni, mert nem ismerem a múltjukat, de általanosságban régen nem az volt, mint ma.

Ma már aki tudja, iskoláztatja a gyerekét 20+ éves koráig, beiratja gimibe (az se baj, ha 5 osztályos), onnan küldi tovább egyetemre, ahova a gyerek már 1-2 nyelvvizsgával érkezik, akár 1 magantanárral a háta mögött aki felkészítette az emeltszintű érettségire. Sok gyerek úgy megy egyetemre, hogy ott találja ki, hogy mi akar lenni.

Na ez régen nem így volt.

A legtöbben ahogy kijárták az általánost, már mentek is dolgozni gyárba vagy besegítettek a mezőgazdasági munkába vagy kitanultak valami szakmát.

Az, hogy egyetemre menj csak úgy, az nagyon nagy luxus volt, az ment oda, akinek megvolt az esze és meg is engedhették és már tudta mi akar lenni.

Arról nem is beszélve, hogy sok családban több gyerek volt, a nagyobbak pedig nevelték a kicsiket, amellett, hogy iskola mellett vagy helyett dolgoztak és a fizetésüket hazaadták.

A legtöbb hetven-nyolcvan éves tudja mit jelent keményen dolgozni, mert csinálták.

Azt is tudják mit jelent támogatni az idősebbeket, úgy, ahogy te támogatod most őket.

Sőt! Annakidején egy dolgozó férfinak még otthon volt a beteg, idős rokona is. Nem csak hogy fiatalon már dolgozott, mert már 18 éves korára volt felesége meg gyereke is akár, de később az idős rokonokat is magukhoz vették, akiket a feleség, a gyerekek gondoztak és ő is, amikor otthon volt és mellette persze vitte haza úgy a pénzt, hogy elég legyen mindenre, még a rokon temetésére is...

Ma már sok felnőtt azt is megengedheti magának, hogy 25-30 évesen a szülei eltartsák. Na, ez azokban az időkben akkor lehetett, ha fizikailag tényleg képtelen voltál dolgozni, amúgy páros lábbal kivágtak volna vagy a fülednél fogva húztak volna a gyárig, hogy ha nem vagy hajlandó családot alapítani vagy legalább lelépni, akkor add haza a pénzt. Ott nem volt olyan, hogy pl depresszió miatt nem dolgoztál...

Volt házasság ami nem is szerelmen alapult. Ha megerőszakoltak akkor úgy titkolta a család, ahogy tudta, mert a megerőszakolás csakis a nő hibája lehetett. Ha egy gyerek lett a következménye vagy a lányt a párja teherbeejtette és lelépett, akkor gyorsan hozzáadták a lányt bárkihet, akár a család barátjához, akár egy random emberhez, akit le tudtak esetleg fizetni. Na képzeld el, hogy van egy feleséged akit nem is szeretsz, egy zabigyerek aki nem a tied, de azért tegyél úgy, mintha ők hozzád tartoznának és dolgozz értük és sose mondd el senkinek sem, hogy a gyerek nem is a tied, mert a nőt onnantól kezdve k.urvának hívják majd a gyereket meg bántani fogják.

Ugyanannyi a bruttótok nem? Hogy nekik milyen kedvezményük van az egyéni szoc problem, semmi közöd hozzá.

Ha nem látják el a feladatukat, szólhatsz a főnöknek.