Egy munkahelyen meddig a vezetõi felelõsség as igazságos munkafelosztás?

Csütörtök délután háromig.

Döntőrészt a vezető feladata kéne legyen alapból. De én azért dolgoztam többet a napi kb 4x30 p-et cigi/csoki/kávé szünetet tartóknál - önként, mert nem akartam jópofizni ilyenekkel, akik rendszeresen hiénaként ráugrottak és kisajátították maguknak a legkönnyebb közös munkafeladatokat és a szart mindig meghagyták a többieknek, és ha ezeket a könnyű feladatokat megcsinálták, mindig elegánsan leléptek pletyiparti szünetre, ahelyett hogy ezután a szarba is beszálltak volna. Tehát ha nem munkával töltöm el a perceimet, akkor mást nem lehet csinálni a smúzoláson kívül, amire nem voltam hajlandó olyan emberekkel, akik így viselkedtek. Magamban telózni/könyvet olvasni az épp szabad percekben meg nem lehetett, mert jött a retorzió a felettesektől. Mivel nem cigizek, kávézok, és nassolgatok fölöslegesen és nem is akartam elkezdeni, maradt az, hogy én meg egy társam igazságtalanul, de mégis önként többet dolgoztunk a velünk egy beosztásúak nagy részénél. Mert a főnököt persze csak az érdekelte, hogy minden legyen kész, az, hogy ez nagyrészt 2 embernek az érdeme volt a 6-ból, hol érdekelte. Ha ez a főnök vezető lett volna, kirúgta volna azokat, akik ilyen keveset teljesítettek, de hát ő is egy volt a 99%-ból, akinek az egója simogatása a seggnyalóktól megérte megtartani őket és leszarni ki mennyit teljesít. Hiénaként lesben állni mint ők, meg nem fogok, mert ultraszánalmas viselkedés, ezelőtt nem is hittem, hogy óvodánál feljebb ilyesmire emberek képesek szégyenérzet/önmaguk szemberöhögése nélkül :'D Másokat bepanaszolni meg képtelen vagyok, max. ha valami nagyon durvát tesz valaki ellenem.