Mennyire hagyjam, hogy "segítsen" a kollégám?

Van egy kollégám, aki nagyon szeret "segíteni" és "tippeket" adni az életről. Amit én nagyrészt úgyveszek, hogy kötöszködés és becsmérlés.

Már látom, hogy én rontottam el az elején, hogy sokat mondtam neki.

Pl ilyeneket szokott mondani. Mivel én panel házban képzelem majd el az életemet, ezért folyamatosan arra célozgat, hogy egy lusta semmirekellő vagyok, azért mert nem járok munka mellett maszekolni azért is egy semmirekellő vagyok és úgy nem lehet élni(az egész gyárban vele együtt 3 ember maszekol meló mellett a férfiak közül). Olyanokat mond, hogy szüleim szarul csinálják, hogy nem veszik el tőlem az egész fizetésemet, szüleim nem is szeretnek igazán, mert a nevemen szólítanak és nem becéznek(pl kisfiamnak meg hasonlóknak). Egyszer vettem egy fila bakancsot 14k-ért, aztán fél napot magyarázta hogy ha egyedül kellene élnem, akkor az árok partján döglenék meg, máskor meg az volt a baja, hogy ahol tudok spórolok, hogy legyen megtakarításom, akkor az volt a baja hogy fiatalon spórolok akkor nem tudok élni, mert bulizni kell.

Amikor új telefont vettem, akkor is fél napig magyarázta, hogy csak felvágásból vettem és minek annyiért. Csak úgy mondom, hogy nem tőlem tudta meg és nem is vettem elő előtte, azóta is munkahelyen csak szünetben az ebédlőben és a wc-n veszem elő. Egyik haveromnak a szülője szintén ott dolgozik ezen a helyen, szóval gondolom tőle tudta meg. Bezzeg ő állandóan arra veri magát, hogy ő kocsival jár mindennap és állandóan teli van neki a tank.

Majdnem kétszer annyi idős, mint én, ő már a 40 felett van, én meg a 20-as éveim elején. Volt már, hogy finoman szóltam neki, hogy ne szóljon bele olyanba amihez nincs köze, de akkor meg azt mondta, hogy nekem nem lehet mondani semmit, meg nem tudok semmit az életről.

Már kezd belőle nagyon elegem lenni, megmondjam neki határozottan, hogy fogja be és törődjön a saját dolgával, engem mostantól hagyjon békén? Vagy csak én látok ezekbe a dolgokba plusszt és ez természetes?