Jogosan esik rosszul, vagy felfújom?

Hirtelen jött rosszullét miatt nem tudtam részt venni a munkahelyi karácsonyi összejövetelen. Megírtam a közös messenger-csoportba, és épp attól a két kollégától, akikkel a beosztásom szerint a legtöbbet dolgozunk együtt (és akikkel elvileg jó a kapcsolatom), gyakorlatilag semmiféle visszajelzést sem kaptam. Az egyik sírós fejet tett az üzenetre, a másik még azt sem, míg a többiek írtak ebben a közös csoportban, vagy külön üzenetben, hogy jobbulást kívánnak.

Én mindig írok annak, aki beteg, mert sztem egy három mondatos üzenetbe még senki nem hal bele, viszont jólesik az illetőnek. Ez a mostani azért (is) esik rosszul, mert én kb. öt éve voltam utoljára táppénzen, tehát még azt se lehet mondani, hogy folyton beteg lennék.

Néha úgy érzem, túl előzékeny vagyok, és túl sokat adok olyan embereknek, akikről később kiderül, hogy ők egyébként semmibe se vesznek. Valójában nem csak ez az egy dolog volt, máskor is érzékeltették velem, hogy egyébként nem nagyon számítok. Csak ez most azért esett rosszul, mert tényleg egy kicsi, semmi energiájukba se kerülő gesztus lett volna, és fordított esetben én írtam volna nekik.

Ti hogy látjátok? Csak felfújom?