A sokadik kérdést olvasom arról, hogy otthagyjam-e a munkahelyemet. Miért?

A legeslegnagyobb probléma a társadalomban van: a zemberek alapból utálják egymást, nem tudnak meglenni egymással, mert a másik alázása-leigázása a fontosabb sokaknak: versenynek veszik az életet.

A másik: nem fejlődött semmit a magyar. Ugyanúgy a harácsolás, a kiskapuk megkeresése a fontos. E mellett ha kap valaki 300.000-es fizut, az nem elég neki, neki 900 kellene.

Igen, a munkahely nem trécselésre van. Azonban a (közös) munka javára válik, ha legalább minimálisan pozitív a hangulat, a kollégák kicsit ismerik egymást és ezáltal jobban megbíznak egymásban és a másik munkájában vagy szakértelmében. Ezek a nem számszerűsíthető dolgok nagyban hozzájárulnak a hatékonysághoz.

Ettől eltekintve úgy gondolom, hogy mindenki maga döntse el, hogy mennyit ér neki a jó társaság és semmiképp se hagyja, hogy valaki a gyakorikérdésekről beleokoskodjon abba, hogy szerinte felmondjon-e, ha rosszul érzi magát a munkahelyén. :)

Nekem most telik le a próbaidőm.

Azelőtt lesz egy elbeszelgetés.

Az itteni kommentek között, nagyon jó gondolatok vannak, amikkel 101%-ban egyeznek.

Pl. "Magyar fizetéssel nehéz elvárni a dolgozótól a nyugati munkamorált"

Vagy

"a (közös) munka javára válik, ha legalább minimálisan pozitív a hangulat,"

Ha ezt én is így kommunikalom a vezetőség felé, számíthatok arra, hogy nem kell többé oda mennem?