Hogyan utáljam kevésbé a munkahelyemet és a légkört?

Azt ugye tudod, hogy annak, hogy valaki nem tud külföldre menni dolgozni, nem csak anyagi okai lehetnek, illetve nem feltétlen arról van szó, hogy csak nyavalyog, de nem tesz semmit!? Lehet, hogy menne ő, de nem tud. Csak egy példa, van esetleg egy beteg hozzátartozója, akit nem akar magára hagyni. Nem kell hozzá sok ész, hogy az ember néhány példát önmagától is fel tudjon hozni.

Senkinek nem egyszerű az élete, van akinek több gond jutott, van, akinek kevesebb, de ne ítélkezzünk!

Gondolom, neked is volt olyan tényező, amiért inkább maradtál volna, de végül amellett döntöttél, hogy mész. Ha volt ilyen, akkor ezért lehetnél picit megértőbb másokkal. Ha pedig semmi vesztenivalód nem volt azzal, hogy kimentél, akkor meg marha könnyű magas lóról beszélni.

#15: sok esetben az gátol, ami pl. páromat is anno: 2 diplomája van, de kénytelen volt vidéken közmunkásként szopni 2 évig, mert nem volt pénze felköltözni Pestre, a lakóhelyünk környékén meg nem igazán van érdemi, szellemi munkalehetőség. Jelentkezett ő Pestre, interjúra is hívták, de egyrészt nevetséges, amikor Pesten rosszabb körülmények közt annyit akarnak adni, mint vidéken ugyanazért a munkáért (keveset), másrészt ha van a munkára helyi jelentkező, akkor nem a vidékit fogják előnyben részesíteni. Nem csak 200, de 20km-el arrébb is ez a helyzet, hogy ha nem ott laksz a munkahely szájában, már hátránnyal indulsz. Amíg közmunkás volt, nagyon sok helyen próbálkozott, és az esetek többségében ez volt a probléma, hogy nem helyi lakos vagy az, hogy nincs munkatapasztalata, mert mégis honnan lenne, ha pályakezdő...?

Szóval amíg nem kerülsz ilyen helyzetbe, addig valóban nem fogod megérteni az ilyen embereket, de hidd el, hogy az esetek többségében az emberek nem azért nem váltanak, mert jól esik szopni meg panaszkodni, hanem azért, mert félnek attól, hogy mi van ha rosszabb lesz. Amíg egyedül vagy, nincs rá pénzed, miután lesz valakid, meg már nem léphetsz csak úgy A-ból B-be, hogy majd lesz valami.

#16 Pontosan!

8 évvel ezelőtt olyan helyen dolgoztam, ahol 160 ezret kerestem. Ez éppen arra volt elég, hogy hó végéig kihúzzam valahogy, félretenni sosem tudtam. Nulla megtakarítással esélyem sem volt másik helyet keresni, mert még egy hét kiesés is hazavágott volna. (Budapestről beszélünk). Hozzáteszem, sajnos önbizalmam sem igazán volt, féltem, hogy máshova nem kellenék. Aztán megismerkedtem a párommal, aki folyamatosan rágta a fülem, hogy ennél sokkal többre vagyok képes és hogy ne féljek váltani, mert ennél csak jobb lehet. Felajánlotta azt is, hogy átsegít azon az időszakon, amíg találok másik helyet. Nem akartam elfogadni, ezért abban egyeztünk meg, hogy ad 100 ezer forintot és ha találok másik munkát, megadom, amikor tudom. Nem kellett sokáig várni, mert leköltöztem hozzá megyeszékhelyre és nagyon hamar találtam új munkát (ugyanabban a munkakörben) ahol dupla annyit kerestem, mint az eredeti helyen és már az első hónapban vissza tudtam neki adni a pénzt. Ha nincs a párom, talán még most is ott senyvedek, mert pénzhiány miatt nem mertem volna önállóan lépni.

Ne ítéljünk el senkit, minden élet egyedi, nincs két egyforma életút.