Mai 20 évesektől kérdezném. Hogy álltok ti az anyagi önállósággal és a párkapcsolat terén?

Párkapcsolatom nincs, nem is volt még, jelenleg nem ismerkedem senkivel, nincs olyan, akivel alakulna valami.

Dolgozni eddig nem dolgoztam, egy alkalmi diákmunkám volt idén nyáron, most fogok közel egy évig dolgozni, egyelőre részmunkaidőben (kereskedelemben), mivel nem vettek fel egyetemen az új szakra, ahova menni akartam, így kezdenem kell magammal valamit. Amúgy jelentkeztem korábban rendesen diákmunkákra, nyáron akartam volna 2-3 hónapot dolgozni, nem egy helyre adtam be a jelentkezésem, nem válogattam, de vagy vissza se szóltak, vagy nem engem választottak ki, vagy az volt a baj, hogy csak nyárra tudnék maradni. A mostani munkahelyre is kis “segítséggel” kerültem be, pedig ilyen helyekre elvileg bárkit felvesznek, legalábbis azt mondják. Máshonnan vissza se hívtak, ahova jelentkeztem még, pedig ezek ugye nem ilyen diplomát igénylő munkák. Talán az a baj, hogy 20 évesen nincs 5 év munkatapasztalatom…

Anyagi önállóság terén sehol nem állok, per pillanat egy fillér saját félretett pénzem sincs, amíg meg nem kapom az első fizetésem, ez lesz. Anyagilag még teljesen a szüleimtől függök.

Munka terén jól állok, nagyon jól.

Az a kategória amit ha leírok kiakad mindenki és hazugnak neveznek.

Ennek ellenére elég kilátástalannak érzem a helyzetet mert így sem látok esélyt lakásvásárlásra.

Örökségem nincs és nem is lesz.

Se párkapcsolatom se rokonaim se semmi.

Magánéletem nem sok mindenből áll mert minden energiám a munkámra megy el.

Havonta kétszer mozdulok ki itthonról, kéthavonta egyszer átjön exem netflixezni.

Reggelre le szokott lépni, olyankor sírok.

23 éves vagyok, annyival azért nem több 20-nál, remélem, nem baj, hogy válaszolok. :D Januárban végeztem az egyetemen az alapképzést, vagyis akkor vágtam bele úgy igazán a munkakeresésbe. Röviden, borzasztó helyzet. Diplomával és két nyelvvizsgával hónapok alatt találtam munkát, és minden egyes friss diplomás vagy még hallgató ismerősömnek ugyanaz a tapasztalata. Magasak az elvárások, pályakezdő pozícióhoz is 1-3 év tapasztalatot várnak, és az esetek 90 százalékában sosem keresnek újra, még egy elutasító e-mailt sem küldenek.

Jelenleg egy részmunkaidős állásom van, amit szeretek, de nyilván nem sok a fizetés. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy kényelmes munka, itthonról dolgozom rugalmas munkaidőben, nagyon rendesek a főnökök és a munkatársak is, maga a feladat is illik hozzám, de természetesen inkább bevállalnék egy kevésbé kényelmes munkát jobb fizetésért. Emiatt még mindig a szüleimtől függök. Persze, a saját szórakozásomat magam fizetem, de teljesen ingyen itthon lakom, hogy tudjak pénzt félretenni. Saját lakásban már nem is reménykedek (szerencsére nem állunk rosszul anyagilag, de azért szüleimnek sincs annyi pénze, hogy vegyenek nekem), már az is elég lenne, ha lenne annyi a fizetésem, hogy stabilan tudjak fizetni egy albérletet. Pedig nem is megyeszékhelyen élek, de itt is nehéz egyedül egy normális lakás bérleti díját kigazdálkodni.

A diákmunkával is hasonló a tapasztalatom, mint neked. Anno egy félévet dolgoztam, és akkor nagyon gyorsan mentek a dolgok: csütörtökön jelentkeztem, pénteken kerestek, hogy mikor érek rá, következő csütörtökön már mentem dolgozni. Aztán jött a COVID, majd olyan órarendem volt, ami mellett nem tudtam dolgozni, és tavaly ősszel szerettem volna megint menni. Jelentkeztem több szövetkezet több munkájára, egy-két helyről kerestek, hogy mennyit érnék rá, egy helyen voltam interjún, de végül nem lett munkám.

Röviden: nem tudom, mennyire vigasztal, de nem vagy egyedül, és nem feltételen a te hibát, ha nem találsz állást, főleg pályakezdőként.

Akkor én is válaszolok egyet, 23 éves fejjel :D :)

Egyetemi ösztöndíjakból, egyéb, innen-onnan kapott (munka, érettségi) pénzből szép tartalékot sikerült félretennem, de ezen az a tény is könnyít, hogy még a szüleimmel élek, szóval nincsenek jelentősebb kiadásaim.

Nekem már magával, a szakmai gyakorlatot biztosító hely keresésével is nagyobb gondjaim akadtak. Egyetemen 0 segítséget adtak, amikor elkeseredettségemben már oda is írtam egy levelet. Egyszerűen tucatszámra küldtem emaileket, interjúkon is voltam, de konkrétan 30% jelzett vissza, és abban benne volt az elutasítás is. Hitegetés is volt, sajnos külföldi helyről is, szóval nem kicsit hangolt le a dolog. Végül egy "laza", átstresszelt 4 hónap után lett helyem, ahol szerencsére sokat fejlődtem, és rettenet sokat tanultam is, szóval nagyon hálás vagyok nekik. Viszont az sem lesz olyan cég, ahol ott tudnék ragadni, mert bár már kaptam egy célzást, hogy akár maradhatnék is, nem érzem azt, hogy jót tenne nekem. Mármint, most nem tudom normálisan szavakba önteni, de nem hinném, hogy az ottani légkör hosszútávon nem darálna be. Főleg, hogy még van egy másik gyakorlat is, amit teljesítenem kell, így el sem köteleződhetek addig sehol.

Majdnem 24 leszek, mire végzek az alapszakkal. És őszintén szólva.. nem tudom, merre tovább.

Párkapcsolat terén pedig még siralmasabban állok. Sosem volt még barátom, abszolút 0 tapasztalatom van ilyen téren, azok a bizonyos "elsők" sem voltak még meg. Szerelmes sem volt még. Jó, tetszettek srácok, de vagy nekik már volt valakijük, vagy hamar kiderült, hogy nem bízhatnék bennük. Vannak időszakok, amikor nagy hiány van bennem, amiért nincs barátom, de összességében azért mégsem érzem ezt valami sokat. És sajnos most pont olyan időszakom van, amikor egyszerűen kellő időm és/vagy energiám sincs ismerkedésre, annyira sok a munkám. Meg most lehetőségem sincs valami sok, ilyesmi dolgokra.

Kíváncsi vagyok, mit hoz a jövő, főleg, mert bár vannak terveim, eléggé céltalannak érzem magam.