Ha a munkáltató csak a kötelező legkisebb minimumot fizeti, akkor miért baj, ha a dolgozó is a legszükségesebb minimumot teljesíti?

Mit tervezel az életben kezdeni hosszútávon azzal a mentalitással, hogy pocsék fizetésért pocsék munkát végzel? Amikor csekkeket kell fizetni, vagy szeretnél minőségi életet élni, a csendes felmondásodból szerzett büszkeséggel tervezel majd fizetni?

Inkább dolgozz egy színvonalas munkahelyen, ahol odateszed magad és megbecsülésképp kifizetik azt az értéket, amit teremtesz.

Azért fájlalják, mert az emberek többsége szeretne minél több pénzt szerezni és ezáltal minél többet szeretne kicsikarni a többiből*. Aztán meg vannak olyanok, akik gyorsabban dolgoznak. Őnekik sokat jelenthet egy köszönet, amitől életre kelve dolgoznak, másokat lehagyva. Dolgoztam egy gyárban, ami az életem első munkahelye volt. Gyorsan dolgoztam (nem a köszönetért, hanem mert nekem úgy esett jól (máskor pedig visszább hagytam, mert úgy esett jól)), mert gyorsan tudtam dolgozni. A többiek azt mondták, hogy ne dolgozzak gyorsabban, mert ha látják, hogy gyorsabban haladunk, akkor növelik az elvárásokat. És idővel tovább és tovább növelik. Ugyanezen a munkahelyen sok idős ember dolgozott 0 ambícióval. 30-50%-kal gyorsabban dolgoztam náluk. Nyilván nem volt igazságos, hogy ugyanazt a bért kaptuk, holott én több hasznot hoztam a cégnek. És mivel nem fizetnek pluszt a plusszért, ezért ez egyfajta lélekgyilkos cselekedet a részükről. Én így éltem meg, mert semmibe vétel ez.

*és azért nem "a másikból"t írtam, mert a munkahelyek többségén nem nézik az egyént, hanem mintegy - kis túlzással - tárgyat kezelnek. De van, amikor nem túlzás ez.

Egy másik dolog pedig az, hogy idővel lesznek, akik gyorsabban dolgoznak, így az elvárások valószínűleg nőni fognak.

Ha kérelmezted a nagyobb fizetést a hatékonyabb munkáért és nem adják meg, akkor az lehet a hozzáállásuk, hogy el lehet menni, jelentkező van bőven, mi hamar találuk új lelkes, gyorsan dolgozó embert, míg neked nem biztos, hogy könnyű munkát találni, sőt a legtöbb esetben nehéz. Ők vannak tehát előnyben, és ők mondják meg, hogy mi a helyzet, és ha nem tetszik, akkor el lehet menni. Félig jogos ez a hozzáállásuk, de embertelen, lélekgyilkos. Most így leírva és kifejtve kezdegetem igazán elfogadni amiket átéltem, de még mindig lélekgyilkosnak nevezem az ilyet (és mindig is ennek fogom nevezni ezt a hozzáállást), mert a cégtulajdonosok túlnyomó többsége nem a megélhetésért küzdenek, hanem a nagyobb mértékű luxusért. Félig az is igaz, hogy az ember nem lélekápolásért megy a munkahelyére, de a vezetőkön mindig nagyobb a felelősség, hogy kinek milyen lelki fájdalmat okoznak. A nagy vagyon felfuvalkodottá teszi az embert.

2-essel egyetértek ebben: [Ha teheted] "Inkább dolgozz egy színvonalas munkahelyen, ahol odateszed magad és megbecsülésképp kifizetik azt az értéket, amit teremtesz."