A főnökömnek tettem egy magánéletbeli szívességet és most úgy viselkedik velem, mintha ő tenne nekem szívességet. Hogyan kezeljem?

#1 Nem akartam, hogy felismerhető legyen.

Lakhat a házunkhoz tartozó vendéglakban és így nem kell kifizetnie egy havi bérleti díjat Budapesten, amíg felújít.

És ilyen “na jó most az egyszer kiviszem a szemetet a kinti kukáig, és nem a lakás elé rakom le” stílusban nyomja.

#5 Sajnos ezek szerint én nem vagyok elég jó emberismerő :(.

Egyáltalán nem erre számítottam, főnökként elég távolságtartó, de korrekt volt mindig (a négy vezető közül a legjobb).

Mármint azt gondoltam, hogy nem fog emiatt kivételezni velem vagy előnyben részesíteni, de azt nem gondoltam, hogy pont visszájára sül el a dolog.

Lehet, de akkor, amikor otthon találkozunk? Mármint, ha a munkahelyemen tenné ezt, akkor talán, de most épp szabadságon vagyok. Annyit kértem, hogy ha nem nagy gond, akkor legközelebb vigye el a szemetet a nagy kukáig (ahogy egy vendégtől kérnéd), mert nem akarjuk zavarni, nem nagyon járunk arra, ne álljon egy hétig a lakás előtt, ha nem vesszük észre.

Erre valami olyat vártam volna, hogy “bocsi, hogy ott hagytam. Persze elviszem”, nem azt, hogy “jó, nekem úgyis jó, ha én viszem el a szemetesig”.

Hát legyen is, nehogy miután ingyen lakik még kiszolgáló személyzetként is nekem kelljen ugrálnom körülötte…

De sok ilyen van. Amikor megmutattam a lakást, akkor sem azt mondta, hogy “köszönöm, hogy megengeditek, hogy itt lakjak”, hanem az volt a reakció, hogy “egy hónapra megfelelő lesz”.

Jah, bocs…