Normális viselkedés ez egy főnöktől?

A történetem röviden: Tavaly augusztustól decemberig egy munkatársammal jártam együtt munkába, neki nincs autója és egy városban lakunk, jól megértettük egymást, és mindig velem utazott. Decemberben egy új kolleganő miatt megszakadt ez az együtt utazás és nagyjából február óta nem is beszélünk. Ez egy másik történet, most inkább nem részletezném... A lényeg, hogy én februártól egy sokkal jobb munkaterületen kezdtem el a gyakorlati időmet, ami kb 7-8 hónap, de maradtam a cégnél. Nos, én az említett munkatársamba elég szerelmes voltam. Egyidősek vagyunk, én vagyok a nő. Decemberben az említett új kolleganő nálam annyira feszítette a húrt, hogy a munkahelyen kifakatam magamból és elmondtam, hogy szeretem a munkatársam. Persze viszonzatlan maradt a dolog. Elkeztem februárban a gyakorlati időmet a másik munkakörrel kapcsolatban. Egy olyan kollegához kerültem betanulni, akivel igen csak lehet hülyékedni, én meg eléggé kapható vagyok a poénkodásra, idétlenkedésre, sajnos. Elmeséltem neki, mennyire szeretem az említett munkatársamat, és hogy mindent megtennék érte... Az említett kollega nagy kutyabolond, egy öreg, vak kutyával él együtt. Én nem vagyok egy nagy állatbarát. Szóval az "új kollegával" a gyakorlati időm alatt, mivel elég időnk van traccsolni, jól kiparodizáltuk a srácot és a kutyáját: melletünk van a fémöntöde, és fennhangon azt mondtuk és azzal viccelődtünk, hogy a kohóba kellene dobni a kutyáját és, hogy inkább az életével törödne 38 évesen...Persze ezt a hülyékedést más nagy kutyamami kolleganők is hallották és szépen vissza is mondták a srácnak, ki tudja hogy mennyit hozzátéve ill. elvéve a sztoriból. A lényeg, hogy febr.óta nem beszélünk, és mivel másik műszakban vagyok nem is találkoztunk. Még ugyan csak febr.-ban történt, hogy a főnök beszélt velem és azt mondta, hogy a "kutyás srác" nem kívánja, hogy a barátnője legyek, de persze szóba áll velem. Illetve, hogy a munkára koncetráljak és ne beszéljek annyi magánéleti dologról.

Tavaly júliusban sikerült egy cégen belüli vizsgám, amit ez említett "kutyás sráccal" úgy ünnepeltük meg, hogy adott nekem 10 eurót, hogy vegyek mindkettőnknek jégkrémet, addig ő lezuhanyzik. (öntödében köszörült) A köszörűs kabin előtt vártam, kezemben a 2 jégkrém. A főnök 2x elment mellettem, nem szólt semmit. Mikor a srác visszajött a zuhanyzásból, a bejáratnál összefutott a főnőkkel, aki szemrehányást tett neki, mondván "Őt küldöd jégkrémért"

Másik eset tavaly szeptemberben: Mivel többször nem volt rajtam a védőszemüveg, szóbeli figyelmeztetést kaptam a biztonságis embertől. Persze megint behivatott ez miatt a főnök. Az irodában aztán, nem szándékosan, de kitört belőlem a sírás. (Többi kollega, meg sokminden miatt) Azt mondtam sírva a főnöknek, hogy az volt a legjobb dolog, hogy megismertem a "kutyás srácot" és, hogy privátban is sokat írogatunk egymásnak. Ez után a beszélgetés után a főnök megkérdezte a "kutyás srácot", hogy mi kapcsolatban vagyunk-e.

Tudom, kissé hosszú, de szerintetek ilyen dolgokhoz köze van a főnöknek? Vagy mi ezzel a szándéka? Egyébként egy fura alak, doktorátusa van metallurgiából, viszont pl. köszönni nem nagyon szokott, csak úgy odajön és hidegzuhanyként közli a mondandóját. Elég faramuci a stílusa, viszont valamiért én azért kedvelem.