A való életben a munkahelyen a dolgozók két részre vannak osztva a szimpatikusok és az unszimpatikusok?

Nem így van. Attól hogy valaki a főnökének nem szimpatikus még lehet a legjobb dolgozó. A fizetésemelés meg alku tárgya. Ha nem kapom meg ami szerintem jár akkor felmondok. Szerencsére a munkaerőpiacon keresett tudásom van.

Magasról teszek arra hogy kedvel e a főnök vagy sem. Amíg megadja az általam elfogadott bért addig ott dolgozom.

Ha fejre állsz, akkor is pofára megy a legtöbb helyen.

Valakinek mindent lehet, valakinek semmit.

Megtapasztaltam.

Épp a minap gondolkodtam el, milyen kiváltságos helyzetben voltam egy életen át. Nem tudom, a babáéra emlékeztető fejformám, vagy a mosolygós, örökvidám természetem volt-e az oka, de tény, hogy kedveltek az emberek. Aki ismert, az különösképpen, de ismeretlenek szimpátiáját is azonnal kivívtam, és ez mindenféle előnyhöz juttatott. A különös az,hogy mindezt csak most, amikor a korom folytán elmúlt a "varázs", veszem csak észre. (Pontosabban most is csak a feleségem hívta fel rá a figyelmemet.)

Igen, kérdező, vannak szimpatikus és kevésbé szimpatikus emberek. És ehhez nem kell nyalizni, vagy bevágódni, vagy bármi. (Gondolj csak a párválasztásra.) Egyszerűen így van összerakva az ember. És a főnök is ember. Jó, persze léteznek a gerinctelenek csoportjába tartozó véglények, akik az érdekérvényesítésnek ezt a fajtáját kultiválják, de egy normális főnök rövid úton megszabadul tőlük.