Hogy kezeljem a helyzetet a kolléganőmmel?

Én természetesen azóta sem szólok hozzá. Úgy gondolom, hogy én nem bántottam meg semmivel. Ő nagyon nárcisztikus személyiség és szerintem azt várja, hogy én menjek utána és megkérdezzem, hogy mi a baj. Ha megszeretném oldani ezt a dolgot, akkor úgy is az lesz a vége, hogy én fogok rákérdezni... Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy vajon lehet-e más dolog is emögött, de egyszerűen semmi másra nem tudok gondolni, csak erre a p..sa dologra.

És az a legszomorúbb, hogy szerintem én mindig mellette álltam, olyan ügyekben is a pártját fogtam amit nevetségesnek is gondoltam, közösen kezdtünk egy kurzust és én cipeltem magammal, mert vezetni nem tud és még sorolhatnám... Lehet ez úgy tűnik, mintha lenézném őt, de egyáltalán nem, csak felsoroltam, hogy mennyi mindenben voltam a támasza. Ez a hála. Nem szeretnék mártírnak tűnni, mert bennem is van hiba, én is teszek olyan dolgokat, amivel megbántok másokat, de szerintem én az esetek 95%-ban mindig professzionálisan állok hozzá az emberekhez.

Szerintem napok kérdése és elmehetünk átvenni a kurzusunkról kapott papírt. Kíváncsi vagyok, hogy lesz-e hozzá arca hogy megkérdezze, hogy én mikor tervezek érte menni, mert akkor ő is eljönne...